A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

első pedagógiai tárgyú könyv a szoboszlói partikula tanárainak kezében: Niemayer nevelésről szóló könyvéből vesznek egy példányt, s elrendelik, hogy „ezentúl az Űj Magyar ABC mind a fiú, mind a leány iskolában használtasson".

69 S még egy figyelemre méltó dolog: 1833 végén vagy 1834 elején megalakult •— ez is a debreceni példát követve — az Olvasó Társaság. Elrendelte a Consistorium, hogy a Curator (gondnok) a rektori szobával szemben levő iskolai szobát asztallal, székkel „készíttesse el, hogy abban mind a fiú tanítók, mind az Olvasó társaságnak tagjai alkalmatos hellyen lehessenek."

70 Az iskola fenntartása A partikuláris iskolákról eléggé elterjedt vélemény, hogy egyházi iskolák voltak, az egyház fenntartásában működtek. Ezzel a véleménnyel szemben azt kell mondanunk, hogy a partikulák szinte soha és sehol sem csak az egyház támogatását, hanem a város, a község áldozatvállalását is élvezték. Még a politikai község és az egyház szétválása (1743) után sem beszélhetünk csupán az egyház anyagi támogatásáról, mert az egyház irányítására megalakuló Consistóriumok tagsága — a papot kivéve — a város, a község politikai vezetőiből került ki elsősorban, s amit az egyház anyagilag nem tudott biztosítani, azt a város teremtette elő. Az iskolafenntartás bevált módja volt a különböző alapítványok tétele. A debreceni Kollégium szinte létrejöttétől kezdve élvezte a különböző alapítványok támogató erejét, a szoboszlói partikula azonban — ismereteink szerint — csak az 1820-as években kapta az első alapítványi támogatást. Jablonczay Petes Lajos Szoboszlón élő táblabíró tette az első alapítványt 1824 elején. Elrendeli, hogy kölcsönben lévő pénzének kamataiból a „mostani tavaszi examenkor mind rajta praemimok vetessenek", a jó vizsgaeredménnyel szereplő tanulók számára.

71 Ugyanezen év márciusában kiterjeszti alapítványát: „Annak is szemmel látott tanúja lévén, ... hogy némelykor el betegesedvén a Lelki Pásztor, vagy az Oskolai Tanító, a szolgálatra alkalmatlanná lévén kenyerétől meg fosztódik, vagy pedig ki halván özvegyet, s árvákat hagy maga után". Ezek segélyezésére 50 köböl búzát és 50 köböl árpát ad az egyháznak, hogy azt tavaszszal adják ki kölcsönbe, s aratás után duplán visszakapva az így keletkezett haszonból annyit adjanak a papoknak tanítóknak, vagy özvegyeiknek, amennyi szükséges.

72 Ez a segélyezési rendszer az I. világháborúig működött. Jablonczay ezután a jelentős alapítvány tétel után még többször is intézkedik újabb alapítványokról. Ezek közül a legfontosabbról az 1825. november 14-én kelt leveléből szerzünk tudomást. 400 váltó forintot, illetve annak kamatait rendeli újság előfizetésre, sőt ezt az összeget 1826 januárjában még 100 forinttal megtoldja arra gondolva, „hogy ha az újság taxája fellyebb vitetne is, benne csonkulás ne essen."

73 A tanulók jutalmazására szánt összeget 1826 augusztusában felemeli 100 Ft-tal, „hogy ennek is az esztendőnként be jövő Interesse minden esztendőbe, a 69 Protocollum I. 147., 179—180., 216., 219., 248., 289., 336—37. Protocollum II. 73., 90. 70 Protocollum II. 96. 71 Jablonczay Petes Lajos eredeti alapítványi levelei a hajdúszoboszlói ref. egyház irattárában találhatók. Az idézett levél 1824-ben kelt közelebbi dátum megjelölése nélkül. 1824. március 21-én azonban már azt írja Lukács István szoboszlói ref. papnak, hogy „nagyon sajnálom, hogy a Praemiumoknak mostani tavaszi examenkor való ki osztása elmaradt." Ez mindenképpen a tanulmányban idézett levél év eleji keltére utal. 72 1824. március 1-én a város Hadnagyának írott levélből. Található a ref. egyházi hivatal irattárában. 73 1825. november 14-én kelt végrendelet kiegészítésből és az 1826. január 29-én kelt levélből. 591