A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez

peltek. Ez a tárlat legjobban a DME működésének első évtizedében szervezett reprezentatív kiállításokat juttatja eszünkbe, melyeken fővárosi művészek állítottak ki és a debreceniek csak meghívottak voltak. Ezek a kiállítások (az 1929es is) nagyon fontosak a debreceni festők tájékozódása szempontjából. Hiszen így le tudták mérni, hogy milyen komponálási, színkezelési, kifejezési stb. problémákkal küzdenek országos hírű mestereink és ez nagyon hasznos, sok tanulsággal szolgáló kontroll volt saját művészetük számára. A DME 1930-as jubiláris kiállításán még együtt állítottak ki a debreceni művészek — a DME tagjai és az Ady Társasághoz csatlakozók, akik korábban szintén a DME soraiba tartoztak. A Déri Múzeum megnyitása megoldotta a kiállítás helyiség problémát Debrecenben, amit önerőből a Művészház próbált megvalósítani 1924—27. között. Nem kellett a továbbiakba» igénybe venni a Városi Tanács közgyűlési termét, amely majdnem 30 éven át adott otthont a képzőművészeteknek. A felépült múzeum 2 földszinti termében lehetett kiállításokat rendezni. így lehetőség nyílott arra, hogy több egyéni kiállítást, bemutatkozást rendezzenek (amit előzőleg csak a Művészházban tudtak megoldani), és a csoportkiállítások számát is lehetett szaporítani. A 30-as évek elejétől kezdődően — egészen a második világháború derekáig — ha a két egyesület egy időben állított ki, akkor a DME a Déri Múzeum jobboldali, az Ady Társaság pedig a baloldali termében szerepelt. A kiállításokat mindkét egyesület a saját köréből szervezte — mind egyéni, mind csoportszinten. A kiállítások tartásában, és szervezetileg is, a két képzőművészeti egyesület élesebb elkülönülése, illetve oppozícióba állása (annak ellenére, hogy már 1927-ben megalakult az Ady Társaság képzőművészeti osztálya) csak a 30-as évek elején következik be. A DME 1934. április 25-én tartott választmányi ülése foglalkozik az Ady Társaság és a DME közti viszonnyal. Toroczkai Oszvald jelentette ki: ,,Az Ady Társaság művésztagjai különállásukat fejezték ki, hogy külön állítanak ki. S így nem helyes, ha a vezetőségben az Ady Társaság tagjai is részt vesznek."

17 Csak 1934-ben szűnt meg tehát az Ady Társaság egy-két tagjának a DME vezetőségében való részvétele. A végleges elkülönülés tehát csak 1934-ben következett be. A a teljes elválást a Déri Múzeum létrejötte is segítette, hiszen itt külön-külön is ki tudtak állítani. A 40-es évek közepéig e két egyesület tevékenysége határozta meg Debrecen, illetve Hajdú megye képzőművészeti életének alakulását, arcát. Számok alapján is nyilvánvaló, hogy a Művészház hozta pezsgés a 30-as években még fokozódik. Az egyéni és közös kiállítások száma jelentős mértékben nő. Pl. 1933-ban 4 egyéni és két közös, 1934-ben 8 egyéni, 6 közös, 1935-ben pedig 4 egyéni és 5 kollektív kiállítást rendez a két egyesület. Különösen az Ady Társaság, de a Debreceni Múzeumbarátok Köre és a DME rendezésében is a kiállítások idején, alkalmanként művészettörténeti előadásokat tartottak. Pl. 1933. február 12-én Rabinovszky Máriusz: A modern művészeti törekvésekről, december 2-án pedig Vaszary János: Európai művészet és nemzetiség címmel tartottak előadást a Déri Múzeumban. Vagy 1939. december 6-án Toroczkai Oszvald: A festészet technikáiról, december 8-án Bánszki Tamás: A grafikáról tartott előadást. Művészettörténeti előadásokat, vitákat, tárlatvezetéseket — jobban kiépített fővárosi kapcsolatai révén — az Ady Társaság képzőművészeti szakosztálya nagyobb számban rendezett, mint a DME. Ez nem kis mértékben köszönhető az Ady Társaság képzőművészeti titkárának, a mindig mozgékony, jó szervező Sennyei Oláh Istvánnak. Jó kapcsolatai segítségével tudták elérni azt is, hogy Rabinovszky Máriusz művészettörténész egy kis könyvecskében mutatta be az Ady Társaság képzőművészeit 1936-ban. Általában jellemző, hogy az Ady Társaság képzőművészei fogékonyabbak, jobban és gyorsabban tudnak mindig tájékozódni a főváros felé, mint a DME. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy éppen kapcsolataik révén jobban tudták adminisztrálni magukat, és sokkal szélesebb körű volt a 17 HBmL, X. 57/2. A DME iratai 1900—1937. 89. füzet. 564