A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez

A táblázat alapján is nyilvánvaló a DME működésének egyik legnagyobb eredménye, hogy évenként átlag 4300 korona értékben, az egyesült 7 évi fennállása alatt összesen 30 357 korona értékű kisebb-nagyobb eredeti művészeti alkotás maradt meg a városban. Ez a művészetek anyagi támogatása és a képzőművészeti ízlés fejlesztése szempontjából is lényeges. A taglétszámot, a kiállítások látogatottságát illetően nincsenek lényeges különbségek az induló 1902-es és az 1908-as év adatai között. A DME nagyobb tömegeket soha nem vonzott. Pár száz fős egyesület munkálkodott az alapszabályokban kitűzött célok eléréséért. Az egyesület vezetősége, látva a gazdasági stagnálást, 1907-ben kérvénynyel fordult Debrecen Város Tanácsához, melyben kérte, hogy évente 1000 korona állandó segéllyel támogassák tevékenységüket. Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága határozatában kimondja: „Figyelemmel arra, hogy ezen egyesület (DME) a jó ízlés, a művészetek fejlesztése és ápolása, s így az emberi lélek nemesítése körül eddig kifejtett működésével igazolta azt, hogy a pártfogásra érdemes, figyelemmel arra is, hogy ezen egyesület csekély anyagi erővel rendelkezvén, a támogatásra tényleg szüksége van . .. addig míg az egylet fenntáll és czéljának megfelelő munkásságot fejt ki, a debreceni műpártoló egyesület 1908. évtől kezdve évi összesen 1.000 korona segélyben részesítse."

9 Az 1908-tól folyamatosan folyósított pénzösszeg néhány évre stabilizálta az egyesület anyagi helyzetét. A DME első kiállítása 1902. december 19-én nyílott meg a Városháza közgyűlési termében, mivel Debrecenben akkor még nem volt kiállításra alkalmasabb helyiség. Az egyesület működésének kezdeti időszakában évente általában egy, kb. 3 héten át nyitvatartó kiállítást rendezett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Nemzeti Szalon vagy a Műcsarnok támogatásával. Az első kiállításokra általában a felsorolt, fővárosban működő intézmények küldték le a kiállított képek többségét és a debreceni művészek (Bakoss Tibor, Pálffy József stb.) mint vendégek vettek részt munkáikkal. Ezeknek a tárlatoknak nagy előnye volt, hogy a debreceni közönség és a művészek is megismerkedhettek jelentős magyar mesterek műveivel: Bosznay István, Edvi Illés Aladár, Fényes Adolf, Medgyánszky László, Nyilassy Sándor, Réti István, Tornyai János stb. szerepeltek rendszeresen a tárlatokon. A kiállításokat az egyesület tagjai díjtalanul, a képzőművészetek iránt érdeklődő közönség pedig csekély díj lefizetése ellenében látogathatta. A kiállítások idején sokszor tartottak művészettörténeti és esztétikai előadásokat. Különös gondot fordítottak arra, hogy a tanulóifjúság a kiállításokat minél nagyobb számban látogassa, tanáraik vezetésével. Gondoskodtak arról, hogy a tanulóknak a vezetőtanárok vagy a DME választmányának művésztagjai közül valaki „oktató magyarázatot", tárlatvezetést tartson. Az egyesület kiállításain — az elsőtől kezdve egészen a 20-as évek közepéig — nagyszámú képet, műtárgyat állítottak ki. Az első tárlaton 156 mű, a DME VIII. kiállításán 231 kép és szobor szerepelt. E kiállítások egyrészt azért, mert évente egyszer kerültek megrendezésre, másrészt a viszonylag tágas kiállító helyiség miatt nagyméretűek, sok művet felvonultatok voltak. Azonban ezek a fővárosi művészeti egyesületekkel megismételt tárlatok is el-ellankadó érdeklődés mellett folynak. Csak az ún. sétahangversenyek és cigányzenés tárlatok vonzanak nagyobb közönséget. Az első világháború alatt ezek is abbamaradnak. A forradalom után a fiatalabb nemzedék próbálkozik néhány kiállítással. Biztosabb sikerekre azonban egészen 1922-ig kellett várni, míg az egyetem és az orvosi kar érdeklődése mellett, új energiával kezdi el működését a DME. A hajdúvárosok (Hajdúböszörmény stb.) képzőművészeinek fokozatos bevonásával jelentős kiállítási anyagot hozott időnként össze, nem szorulva többé a főváros segítségére. Ez a decentralizáció első jelentős lépése a képzőművészetben. A kiállított képek mennyisége tehát csak akkor csökkent le, amikor a 20-as évek elejétől (a DME 1922. június 15-én rendezte meg első önálló 9 HBmL, X. 57/2. A DME iratai 1900—1937. 259/14391—1907. bkgy. 559