A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Tóth András (1858–1929) élete és művészete

Debrecenben, ahol lakik, a amelynek földje leghálátlanabb talaj író-művész lelkeknek, ő fokozódó ambícióval, ihletéssel teremt, dolgozik — ... szerény, igen szerény ember... csupa naiv, gyerekes hit és lelkesedés ... Tóth András olcsó ember is. Még »ordo«-ra sem pályázik, ki Kossuth és Szacsvay szobrokat farag kuruc szívvel és érzéssel"^ A nagyszalontai szoborra az Amerikában élő magyarok figyelmét Csutoros Elek clevelandi református lelkész révén hívta fel talán épp Tóth András. Az Egyesült Magyar Egyletek ötven tagú bizottsága tárgyalta az ügyet, s a bizottság elnöke, Perczel Lajos 1902. március 22-i levelében jelezte Tóth Andrásnak a gyűjtés megindítását. A szobrász azonnal megkezdte a másodpéldány öntetését, hogy már nyár elején Amerikába hajózhasson a szobor. A debreceni újságírók kellő éllel kommentálták az ügyet, hogy ezzel is ostorozzák a késelekedést: „Mi itt fontoskodunk, tépelődünk, szájaskodunk, lármázunk, idegeskedünk, azután — mint a debreceni jó öreg kir. tanácsos polgármester ijedezünk, hogy ha Kossuth atyánknak szobrot emelünk, akkor rebellis hírébe keverednük ... Ezen felül elrémítően sokat ülésezünk is, de egy-egy ilyen eseménydús nap után hónapokig pihenünk és aki a maga adományát befizette, azt hiszi, hogy ezzel már lerótta hazafias kötelességét!... Szégyenletes megrögzöttség ez a miénk. Tanuljunk amerikai testvéreinktől, akik alig néhány hónap alatt valósítják meg a Kossuth-szobor felállítását. Itt Debrecenben is népgyűlést kellett volna tartani, és kérdőre vonni a Kossuth-szobor altatgatóit, megbélyegezni a városi körök szégyenletes mostohaságát, közönyét, hogy hol késik adományaival a híres Debrecen város?" Irigykedve, de elismeréssel tudósítottak az 1902 októberi avatásról, amelyen mindenki jelen volt, „kivéve természetesen az osztrák—magyar konzulokat.'

m A megbízásokból tetemes összeg folyt be: 16 000 koronát kapott Selmecbányától, 10—10 000 koronát a két Kossuth szoborért, 28 000-et a debreceni Szabadság szoborért. Ezek az összegek, valamint a hivatalos Debrecen elismerése lehetővé tették külföldi útjait: 1900-ban Árpád fiával együtt utazott a párizsi világkiállításra, 1901-ben egyedül egy nyugat-európai útra, majd 1904-ben ismét Árpáddal együtt Bécsbe. Az történt ugyanis, hogy a világkiállítás debreceni pavilonjában szerepelt a Pányvavető csikós is. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara ösztöndíjat adott Tóth Andrásnak ennek fejében, s így kelt útra Bécsen, Münchenen át Párizsba 1900 augusztusában. Hosszabb, kiadósabb volt 1901-es útja. Miután megkapta a debreceni Szabadság szoborra a szerződést, műve még tökéletesebb kivitele céljából utazott el Berlinbe, Drezdába, Münchenbe. Düsseldorfba, Párizsba, Brüsszelbe. Kéthónapos út után karácsonyra tért haza s nagy lendülettel kezdett dolgozni.

2"' A Szabadságszobor ügynek az adott lendületet, hogy a debreceniek elunták nézi a megüresedett Emlékkertet, amelyből 1899 nyarán a Honvéd temetőbe vitték Marschalkó János szabadságharcos emlékművét, a Haldokló oroszlán-t. A közgyűlés még 1899-ben megszavazott egy új szoborra 28 000 koronát, de csak a közvélemény nyomására kezdtek Tóth Andrással tárgyalni 1900 őszén. A kis mintákat decemberben tekintette meg a tizenkét tagú bizottság, 1901 nyarán döntöttek a helyéről. Visszatérve külföldi útjáról, 1902. március 12-én mutatta 23 A cikk hozzáférhető Ady Endre összes prózai művei, II. kötet, 63. és 436. Hírek a nagyszalontai sikerről: Debreczen 1901. február 13., április 4., március 12—13., június 2., június 18., Vasárnapi Üjság: 1901. 27. sz. 437. 24 Hírek a clevelandi Kossuth szoborról: Debreczen 1902. március 22-én, április 5-én, 26-án, 28-án, szeptember 24-én, október 18-án, leírás a Debreceni Képes Kalendárium 1902. II. évf. 58—60. és 1903. III. évf. 72—74. 25 Hírek Tóth külföldi útjairól a Debreczen című lap 1900. július 26-i, augusztus 11-i, 1901. okt.ber 21-i, novemebr 2-i, december 23-i számaiban, valamint Kardos László Tóth Árpád monográfiájában. 542