A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Szathmáry László: A vonaldíszes kerámia népességének kialakulása, autochtonitása és mezolitikus előzményei

Szathmáry László KVANTITATJV VIZSGÁLATOK A KÁRPÁT-MEDENCE KELETI RÉSZÉNEK NEOLITIKUS CSONTVÁZLELETEIN (Az AVK, és késői csoportjainak autochtonitása) A tanulmány a jelenleg ismert kelet-kárpát medencei csontvázleletek vizsgálatának, és egy korábbi humán ökológiai rekonstrukció közös eredményeinek alapján megkísérli körvonalazni az AVK népességének genetikai előzményeit az Alföldre, és annak peremvidékeire vonatkozóan. 1. Az első fejezet a középső kőkori és a kora-új kőkori népességtörténet ökológiai hátterét vázolja. Elkülöníti az autochton, és a déli irányból érkező immigráns népességének feltételezett ökológiai igényeit, eltérő életstílusuk főbb ismérveit, az adott (rekonstruált) környezeti feltételekből kiindulva. Gondolatmenetének fő konklúziója az, hogy az autochton népességek (korábban meggyökeresedett adaptációjuknak megfelelően) a Kárpát-medence síkvidékeinek peremterületein élhettek nagyobb számban a Körös csoport térhódítása idején. Az AVK kifejlődése az északkeleti peremterületről, a zárt erdőtársulások kiterjedésével megegyező irányban az Alföld közepe felé haladhatott. így alapnépességét elsősorban autochton továbbélők képezhették. 2. A második rész ismerteti a csontvázleleteket, és időrendi besorolásukat. 3. A metodikai részben a Thoma által módosított Czekanovski elv ismertetését találjuk. A szerző kétféle módon számította ki а т értékeket. Az egyedi eltéréseket egyrészt a Howells-i átlagos szórásra, másrészt a vlasaci középső kőkori kronopopuláció egyes szórásértékeire vonatkoztatta (т, illetve TV). 4. A negyedik rész a vadnai és a zaránki lelet szembetűnő morfológiai eltérésére mutat rá. 5. A következő két fejezetben az elemzett leleteket először a Körös csoport leleteivel, majd különböző mezolitikus sorozatokkal (elsősorban a rétegtanilag és tipológiailag is tagolható vlasaci sorozattal, majd Padina, Lepenski Vir, Voloszkoje, Vaszilevka I. és III., Ofnet csontvázleleteivel), illetve mezolitikus regionális csoportokkal (Dél- és Közép-Európa, Ukrajna) hasonlítja össze. Eredményei szerint az AVK, illetve késői csoportjainak koponyaleletei elsősorban mezolitikus variációkhoz állnak közel, tehát kialakulásukban — a jelenleg elemzett leletek alapján ítélve — nem játszhatott jelentős szerepet a déli hatások alatt kifejlődött Körös csoport. Emellett hangsúlyoznunk kell azt a tényt is, hogy az AVK, illetve késői csoportjainak csontvázleletei — annak ellenére, hogy némely férfi lelet kifejezetten archaikus (mezolit jellegű?) variációt testesít meg, mégpedig olyanokat, melyek a Körös csoport leletei között nincsenek — különböző eredetűek, esetleg hibridek. Az AVK autochtonitásának megítélése szempontjából a zaránki és a vadnai férfi lelet, illetve mezolitikus kapcsolataik megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Az ilyen mértékű archaitás a Körös csoport leletei között legfeljebb csak hibrid formában észlelhető. A zaránki Ukrajna, Dél- és Közép-Európa mezolitikus leleteihez igen hasonló proto-mediterrán variáns. Közvetlen felső-paleolitikus előzményei lehetnek akár a Kárpát-medencével szomszédos területeken is. Emellett nem hagyható figyelmen kívül a vlasaci korai (I.) réteg leleteihez fűződő affinitása sem. Valószínűleg egy modifikált forma túlélője. A vadnai koponya Cro-Magnon változat. Az ukrajnai mezolitikus temetők anyagához, és szintén Vlasac korai rétegének leleteihez áll a legközelebb. Az említett két karakterisztikus lelet anatómiai felépítésében mutatkozó eltérő tendenciák, emellett az időrendileg megegyező korú leletek irányába mutató orientációjuk esetleg a Kárpát-medence keleti részén a mezolitikum késői szakaszában kialakult ökológiai barrier-zóna human-ökológiai szerepére utalhat. A tanulmány elemzett leletösszefüggései alátámaszthatják a korábbi humán-ökológiai rekonstrukció azon konklúzióját, hogy az AVK népességének kialakulása — korábbi adaptációjából eredően 53