A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Fehér Ágnes: Viselkedési normák és életmódbeli minták a tépei paraszti közösségben

Amikor idővel változások következnek be a viselkedési normákban, a fiatal nemzedék hamarosan szembe kerül elődei hagyományos viselkedési normáival.

27 Azok a nagyarányú változások, melyek az utóbbi 2—3 évtizedben a falusi közösség életmódjában, életszemléletében bekövetkeztek, a generációs problémát is kiélezték. Az új generációs viszonynak az a jellemzője, hogy míg az egyik oldalon csökkent az idősek tekintélytisztelete, addig a másik oldalon megnőtt a fiatal nemzedék önállóságra való törekvése, szabadabb, családi, rokoni stb. kötöttségektől kevésbé függő életformát alakított ki magának, ezt tartja ideálisnak. Az öregek panaszkodnak, gyakran feleslegesnek érzik magukat, különösen nyugdíjba vonulásuk után: („Ezeknek már hiába is mondanánk akármit, nem jó nekik, mindegyik megy a maga feje után.")

28 — vélekednek a fiatalokról. Ők maguk is érzik, hogy a viselkedési normák átrendeződése az a tényező, ami a generációs ellentéteket kiélezi: („Mi már megöregedtünk, mi már a múlté vagyunk. Hogy mi a véleményem a fiatalokról? A munkájukkal nincs is baj, csak az erkölccsel.")

29 Az idős generáció tagjai közül sokan úgy érzik, hogy mellőzik őket, több megbecsülést, tiszteletet várnak. Megrendült tekintélyük kompenzálására jogosan igyekeznek hangsúlyozni azt, hogy a mai jómódú Tépe megteremtésében nekik lényeges szerepük van: („Az alapját ennek a sok jónak az idős emberek tették le.")

30 A generációs viszonyokon belüli problémák gyakran a felszínen csapódnak le, lényegtelennek tűnő momentumokban, külsőségekben. Kifogásolják a fiatalok öltözetét, hajviseletét, beszédstílusát stb. („Ezek a mai gyerekek csak majmolják a városiakat itt falun.")

31 A középgeneráció életszemléletére az átmenetiség jegyei nyomták rá bélyegüket. Életmódjukat állandóságra, biztonságra való törekvés, a stabilitás vágya jellemzi. Ök már természetesnek, és elfogadottnak tekintik, hogy gyermekeik értékrendje gyökeresen más, mint a sajátjuk volt. A fiatal generációhoz tartozók a generációs ellentéteket nem tartják lényegesnek: („Már felnőtt emberek vagyunk, szeretnénk a magunk életét élni. Nincs itt semmi baj, ha az öregek nem szólnak a dolgainkba.")

32 — vélekedett egyikük. A szülők iránti tiszteletet elvben egyöntetűen elfogadják, de teljes anyagi és etikai függetlenséget követelnek. A fiatalok döntő többsége szakmát tanul, tehát már 17—18 éves korára önállóan kereső tagjai a családnak, ami nagymértékben megkönnyíti az anyagi téren való elszakadást. A hagyományos paraszti életvitel helyett tipikusan városias életmódot igyekeznek kialakítani. Miután hazajönnek a munkahelyükről, szórakozni, sportolni mennek: („Nem akarok én éjjel-nappal dolgozni, mint az apám csinálta! Elég az a nyolc óra a gyárban.")

33 — mondta az egyik 25 éves fiatalember. Időgazdálkodásuk minőségi változáson ment keresztül, noha szórakozási alkalmaik igen szűk skálán mozognak. Tépe életében talán az értékrend, az életmód szférája az, ahol az utóbbi egykét évtized változásai a legjobban lemérhetőek. A hagyományos paraszti kultúra felbomlása, a hagyományos gondolkodásmód és életvitel átalakulását eredményezte a falu egész közösségében. Ennek a minőségi változásnak a fő kezdeményezője és megvalósítója a fiatal nemzedék. 27 Summer, W. G. i. m. 165. 28 Saját gyűjtésemből, Tépe 29 Saját gyűjtésemből, Tépe 30 Saját gyűjtésemből, Tépe 31 Saját gyűjtésemből, Tépe 32 Saját gyűjtésemből, Tépe 33 Saját gyűjtésemből, Tépe 521