A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Fehér Ágnes: Viselkedési normák és életmódbeli minták a tépei paraszti közösségben

helyen dolgozó eljárók — viselkedési normái igen heterogének. Egyaránt jellemző rájuk a tradicionális falu tudati viszonyainak befolyása, ill. a városi életvitel mintáinak hatása. „A társadalomban minden osztálynak, vagy csoportnak megvannak a maga viselkedési normái. Az egyén egyidejűleg két vagy több ilyen csoportba is tartozik, ami kompromisszumokra és semlegesítésre vezet."

11 Jó példa erre annak a harminc éves eljáró munkás fiatalasszonynak az esete, aki városi munkatársait vendégül látva — szüleit a nyári konyhából ideiglenesen „felköltöztette" az egyik tiszta szobába, amíg a barátok ott tartózkodtak. (Egyébként ezt a szobát a család egyetlen tagja sem használta.) Űj jelenség, hogy a premaritális szexualitás vonatkozásában jelentősen csökkent a férfiak és a nők közötti különbség.

12 A paraszti társadalomban az erkölcsi szférának talán leglényegesebb részét alkotta a munkaerkölcs. Fontossága azzal magyarázható, hogy a falu emberének számára az anyagi boldogulásnak, és az ezzel járó erkölcsi megbecsülésnek egyetlen forrása volt: a kemény munka. Az egymásról alkotott megítélésnek is fontos kritériuma volt az egyes emberek munkához való viszonyulása: („Azt azért mindenki becsülte, aki jól dolgozott.")

13 A parasztcsalád a gyermek fejlődése szempontjából is leglényegesebbnek tartotta a munkára való nevelést: („Ügy neveltem őket, hogy tudják: dolgozni muszáj.")

14 Az idős generáció tagjai közül sokan kifogásolják a napjainkra kialakuló életritmust, életvitelt, a régi paraszti munka idealizálása figyelhető meg náluk: („Ami munka volt a mezőn, a ház körül azt elvégeztük, aztán a fejünk se fájt. De ma már mindig többet akarnak az emberek, semmire sincs idejük.")

15 Munkaerkölcsükre jellemző, hogy szemükben becsülete elsősorban a fizikai munkának van, amelynek eredménye a mindennapi életben, a gyakorlatban azonnal lemérhető. („Csak ülnek az íróasztal mellett, kapják a sok pénzt! Az volt az igazi munka, amit a két kezünkkel végeztünk.")

16 A hagyományos paraszti társadalomban igen fontos tényező volt az egyén és az őt körülvevő közösség viszonya. A falu zárt rendszerében egzisztenciális kérdés volt az individuum számára, hogy megfelelő módon be tudjon illeszkedni környezetébe, és elsajátítsa annak normarendszerét, etikai, tudati szabályait, jogszokásait. Talán ezzel magyarázható, hogy a falu legidősebb lakói tulajdonítanak a legnagyobb jelentőséget a harmonikus közösségi kapcsolatnak. Hiányolják a régi falu védett, a külvilág hatásaitól erősen elszigetelt légkörét, mely szerintük nagyobb biztonságérzetet adott az egyénnek: („Régebben az emberek jobban odafigyeltek egymásra.")

17 A gyermek számára a közösség fogalma még a családdal azonosítható, de a közösségi életre való nevelés, az alkalmazkodóképesség kifejlesztése már itt megkezdődik. Régen a férfi 24 éves korától, a nő pedig férjhezmenetelétől kezdve számított a közösség teljes jogú tagjának. Ma ez a korhatár jóval előbbre tolódott. A tradicionális falu társadalmában a közösség kettős szerepet töltött be. Egyrészt egyfajta védelmi funkciót a falun kívüli környezettel szemben — az egyén tudta, hogy egy adott közösséghez tartozik, melynek világában többé-kevésbé eligazodott, viselkedési normáiba fokozatosan belenevelődött. Másrészt igen lényeges volt a közösség társadalmi, erkölcsi ellenőrző szerepe. Az egyén cselekedeteire azonnali válaszreakciók érkeztek a falu részéről, attól függően, hogy az individuum tevékenysége megfelelt a falu normaviszonyainak, vagy sem. Az utóbbi évtizedekben Tépe életének nyitottabbá válásával az eredeti falu zárt világa felbomlott. A közösség normarendszere a mai kor követelményeinek megfelelően átalakult, de a közösség 11 Summer, W. G. i. m. 72. 12 Cseh-Szombathy László: Családszociológiai problémák és módszerek. (Budapest, 1979) 99. 13 Saját gyűjtésemből, Tépe 14 Saját gyűjtésemből, Tépe 15 Saját gyűjtésemből, Tépe 16 Saját gyűjtésemből, Tépe 17 Saját gyűjtésemből Tépe 519