A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: A kendertermeléssel és megmunkálással kapcsolatos szokások és hiedelmek Hajdú-Bihar megyében

A fonókban előforduló genre figurák közül a városi dáma, a ficsúr, a cigány volt ismeretes. Három-öt fonóból kimaradt legény öltötte magára az említett maskurákat, este hét óra körül keresték fel a fonókat és sorra táncolták azokat. Berettyóújfaluban a maskurákba öltözöttek között „javakorabeli nőket és férfiakat" is találunk. A maskuráknak volt egy „bevezető" embere, aki mielőtt beléptek volna a fonóba, engedélyt kért a háziaktól a bemenetelre. A maskurák vezetőjének talpraesett embernek kellett lennie, nehogy a kérdezősködő lányok-asszonyok „kiforgassák szavaiból" és megtudakolják, kik rejtőznek a maskurák mögött. A maskurások csak jó táncosok lehettek, olyanok, „akik tudták rakni a figurákat, mert különben kinevették volna őket". Általában volt közöttük egy citerán játszani tudó is, aki a tánchoz a zenét szolgáltatta. Ha a fonóbeUek felismerték, ki rejtőzik a maskura mögött, az a maskura levette az álarcát, tovább nem volt értelme a játéknak. Az ügyes maskurák két-három fonót is végigtáncoltak míg felismerték őket. Minden fonóban megkínálták őket, előzőleg gyakran össze is beszéltek, hogy mindent megesznek, amit a háziak elébük tálalnak. Gyakoriak voltak a maskurák lakodalmak idején is, ismeretesek apró csínytevéseik, amelyek akkor zajlottak, ha a háziak nem voltak résen, sokáig váratták őket. A beengedésre váró maskurák leszerelhették a kis- és nagykaput, amit két-három házzal távolabb rejtettek el, máskor bezárták a pitarba a hamis kutyát vagy elengedték a borjút, ami benézett a fonó ablakán stb, „Az egész Nagy Magyar Alföldön ismeretes állatmaszkos, illetve állatutánzó figurák" a fonóbeli összejöveteleken is megjelentek.

16 Tiszacsegén az egyik legelterjedtebb, állatmaszkos játékon, a medvetáncoltatón túl fellelhetők a gólyaés lovaspócirka játékok is.

17 A nagylétai gólya-alakos figurák, a hosszú léceken, azaz gólyalábakon álló, magukat fthér lepedőbe burkoló, hívatlan legények a lányokat ijesztgették. Valószínűleg a medvetáncoltatás leredukált formája lelhető fel abban, a Tiszacsegén ismeretes medve játékban, melynek lényege ugyancsak a fonóban részt vevő lányok ijesztgetése maradt. A fonóbeli legények közül egy medvének öltözött, bejött a fonóba a lányok nagy riadalmára. Mindenkinek oda kellett menni megsimogatni a medvét, máskülönben nem mehettek ki az ajtón. A századfordulóig a dramatikus játékok bemutatási helye volt a fonó is. A kendertermesztés csökkenésével azonban a fonó ezen szerepe is háttérbe szorult. Ujváry Zoltán a dramatikus játékok játszási alkalmait bemutató közleményében írja, hogy Nádudvaron a dramatikus játékoknak ez a helye a 20. század elején „külső tényezők miatt elsorvadt".

18 Ott viszont, ahol a kenderfeldolgozás házi formája még tovább élt, az egyes dramatikus játékok emlékei is jobban megőrződtek. Így pl. Tiszacsegén a fonóbeli játékok körében megtalálhatók a halottas és lagzis játékok is. A halottas játék résztvevői a fonóbeli fiatalok volak. A pitarba behoztak egy deszkát, arra feküdt rá egy legény, a lányok körbefogták és siratták. Mikor már javában búcsúztatták, az egyik lány egy veder vízzel lelocsolta a halottat, aki ettől nyomban feltámadt. A lagzis játék résztvevői több fonót is körbejártak. Felöltöztettek egy leányt és egy legényt menyasszonynak, illetve vőlegénynek. A fonóban lévők párba álltak a menyasszony és vőlegény mögött s elindult a menet. A fonóházakban énekeltek, táncoltak, a háziak megkínálták őket süteménnyel, borral, majd folytatták útjukat a következő fonóba. 16 Ferenczi—Ujváry i. m. 184. 17 Papp J.: i. m. 254—255. 18 Ujváry Z.: Varia folkloristica 95. 510