A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: A kendertermeléssel és megmunkálással kapcsolatos szokások és hiedelmek Hajdú-Bihar megyében

meg névnapjára. Amennyiben a lány elfogadta az ajándékot, azt jelentette, hogy fogadja a legény udvarlását is. Ezeket a tárgyakat ott találjuk az eljegyzési ajándékok körében is. Általában maguk a legények készítették, olykor a vásárban vették meg azokat. Zsákán csörgőorsót készítettek a legények a lányoknak. A csörgőorsónak mindamellett, hogy szerelmi ajándékfunkciója volt, gyakorlati szerepet is betöltött, nem engedte elaludni a fonó asszonyokat. Hajdú-Bihar megye egyik leggazdagabb fonóbeli hagyományát, a tiszacsegei hagyományokat vizsgálva Papp József a játékok funkcióját szem előtt tartva a következő játék-típusokat említi:

11 avató-, kitoló-, erőfitogtató-, csókolózásra késztető, valamint a dramatikus, kosztümös, pócirka játékokat. A megyénkben fellelhető, fonóbeli játékok valóban besorolhatók az említett csoportokba. A játékok rendszerezésénél azonban nem hanyagolható el annak figyelembevétele sem, kik vesznek részt az egyes játékokban. E szempont szerint a fonóbeli játékokat játszhatják: 1. maguk a fonóban jelen lévő fiatalok. Ide soroljuk a Papp J. által avató-, erő fitogtató-, csókolózásra késztető játékokat. 2. A játékokban azonban nemcsak a fonóban jelen lévők vehettek részt, hanem a hívatlanok is: a fiatal, leskelődő, un. „suhé" legények s a nemkívánatos, hívatlan legények. Az említetteket az ún. kitoló játékokkal igyekeztek eltávolítani. Lényegében ehhez a csoporthoz sorolhatjuk a dramatikus, alakos vagy pócirka játékokat is, melyekben részt vehettek hívatlanok és fonóbeliek egyaránt. A tiszacsegeihez hasonlóan gazdag fonóbeli játék-hagyomány lelhető még fel Fülöpön, míg a megye többi községében csupán egy-egy játék fordul elő. Ad/l. Az avató játékok az új, még tapasztalatlan legények közösségbe való befogadását, azaz beavatását szolgálták. Ilyenek voltak a csikőrzés és bundázás elnevezésű játékok, melyeket Papp J. részletesen ismertet említett tanulmányában.

12 Lényegében a beavatást, s bizonyos mértékig a „hőzőngős" legények rendreutasítását szolgálták a következő, Fülöpön fellelhető játékok is. A legények fogadást kötöttek az újonnan társaságukba érkezővel arra, hogy ha olyan erősnek érzi magát, akkor lássuk, hogyan tud betörni egy ablakot egy tojás nagyságú kővel. A fogadás tétje egy liter bor volt, de miután az új legény megtudta, mit kell csinálnia, öt, sőt tíz liter borban is fogadott. Ezután a többi legény bevitt neki egy hangyatojás nagyságú követ s ezzel az újdonsült legény a fogadást el is bukta, mivel egy ilyen kővel lehetetlen volt betörni az ablakot. A fogadásnál ugyanis nem volt kikötve az, hogy milyen nagyságú tojásról van szó, a fogadó legények általában tyúktojásra gondoltak. Egy másik, hasonló jellegű játéknál pedig abban fogadtak, hogy az újonnan érkező egy tyúktojást nem tud szekérkerékkel összetörni. A fogadást ugyancsak elvesztette a játékot nem ismerő legény, mivel a tojást a szoba sarkába tették, ahol azt szekérkerékkel nem lehetett elérni. Az erőt fitogtató vagy versengő játékok győztese a lányok csókját érdemelte ki. A férfiasság erőpróbájaként említi Papp J." a karóbatörés, a bothúzás, a kenyérsütés játékokat, melyek közül különösen az utóbbi meglehetősen drasztikus formában játszódott le. A kimondottan csókra késztető játékok között találjuk a már ismertetett orsó elejtés- és kiváltás, valamint a guzsaly feltépés játékait. Több helyen ismeretes a kútba estem-ki húzzon ki játék is. Ez utóbbi Polgáron a következő formában volt ismeretes: volt egy játékvezető, aki törölközőből korbácsot csinált. Egy valaki hátat fordított a többieknek és azt mondta: „Kútba estem!" A játékvezető megkérdezte: „Ki húzzon ki?" A kútbaesett megsúgta a játékvezetőnek 11 Papp J.: i. m. 252. 12 Papp J.: i. m. 252—253. 13 Papp J.: i. m. 253. 508