A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: A kendertermeléssel és megmunkálással kapcsolatos szokások és hiedelmek Hajdú-Bihar megyében

zott szokáshagyomány a hold növekedésének, illetve fogyásának figyelembevétele, annak analógiás átvitele a kender elvetésének idejére: „Újholdkor a legjobb vetni, mert a kender a holddal együtt nő. Ha teliholdkor vetik, akkor a hold fogyásával együtt elpusztul a kender is." Termést befolyásoló rítusokkal már a vetés ideje alatt találkozunk. Míg Hosszúpályiban az „asszonyoknak kötőből kellett vetni a kendert, addig Nagylétán „lisztes szütyőből vetették, mert így nőtt szép magasra s lett sűrű, vékonyszálú". Ez utóbbi szokás más hiedelem szerint a liszt nemes tulajdonságát is átviszi a kenderre: „azért vetették lisztes zsákból, mert így több lett a virágos kender, szebb és fehérebb lett a szösz" (Tiszacsege). A termést befolyásoló szokások körében találjuk az olyan, országosan ismert analóg cselekedeteket is, mint a „nagyotlépés" vagy a „magasra ugrás" a vetés ideje alatt. Mindkettő a bő termést, a termés nagyranövését hivatott előidézni. „A kenderföld sarkán egy nagyot léptek, hogy bő legyen a termés" (Polgár), Görbeházán pedig a kenderföld négy sarkán ugrottak magasra azért, hogy nagyra nőjön a kender. Néphagyományunkban a termés milyenségére utaló tényezők között mindenkor fontos helyet foglalt el az időjárás és annak alakulása. Mindezek hosszú évszázadok megfigyeléseiből leszűrt és kikristályosodott következtetések. A kendertermésre a jégcsapok hosszúságából már következtetni tudtak: „ha hosszúak télen a jégcsapok, hosszú lesz a kender is" (Berettyóújfalu). Bár a termésjóslás terén kevesebb realitással bírtak, de ugyancsak fontos szerepet töltöttek be szokáshagyományunkban az egyes jelesnapokhoz fűződő cselekedetek és azok kimenetele, végeredménye. „Húshagyókedden laskatésztát főztek tyúkhússal. Vékonyra vágták a laskát, hogy hosszú, vékonyszálú legyen a kender. Óvatosan kellett a fazekat rázni befőzéskor, nehogy a laska összeszakadozzon, mert különben nyáron elverte volna a kendert a jég. Az idősebbek egy-egy nyári jégverés után mondogatták is: „tuttam én mán észt húshagyókor is, amikor a húgom mekkavarta a levest oszt összeszakatt a laska" (Berettyóújfalu). „Húshagyókedd előtt a szövőnek már bent kellett állni, mert a gazdasszonynak a szövő talpán ülve kellett elfogyasztani a húshagyókeddi laskát, a gazdának pedig kint, az ekeszarvára ülve a bélest, mert csak így termett hosszúszárú kender abban az évben" (Bakonszeg). A termésbefolyásoló, jelesnapi szokások egy másik csoportja bizonyos cselekedeteket tilt meg, melyek többsége ugyancsak húshagyókedd köré csoportosul. A húshagyókeddi szövéstilalom azt volt hivatva szolgálni, hogy megvédje a következő évi termést: „mert aki böjtkor, húshagyókedden sző, annak a kendere folyófüves lesz, a másik évben, elöli a gaz" (Nagyléta). Húshagyókedd a fonás befejeztet is jelentette. „Ha valaki még ezután is font, folyófüves lett a kendere" (Hosszúpályi). „A szombat esti fonás is folyófüvessé tette a kendert" (Sarkad). Mint láthattuk, a nagy gonddal és hozzáértéssel elvetett kender későbbi fejlődését, növekedését is fokozott figyelemmel kísérték. Nem véletlen az a párhuzam sem, amit a legféltettebb kincs, a gyermek növekedése és a háztartásban nélkülözhetetlen termény, a kender fejlődése közé vont néphagyományunk. A jól fejlődő, egészséges gyermekre mondják: úgy nő, mint a kender. A kender gyors fejlődésével kapcsolatos az a megállapítás is, miszerint „ha nem szégyellné, mán akkor kikelne, amikor betakarták kapával" (Tiszagyulaháza). A nehezen fejlődő ,lassan növekvő termést is tudták javítani: „ha lassan fejlődött és sárga volt a kender, tyúkganéval szórták le, ha pedig nagyon zöld volt, akácfahamut szórtak rá" (Fülöp). A közösen végzett kendermunkák között találjuk a nyüvést, szapulást, fehérítést, a szövőszék felvetését, valamint a dörzsölést, fontást, fonalmosást is. Míg az előbbiek elsősorban egy szűkebb kör — a jó komák, barátok, szomszédok, rokonok — egymás kölcsönös megsegítésén alapuló, kalákaszerű összejövetelei voltak, addig az utóbbiak az említetteken túl egy szélesebb kört s főként a fia500