A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

het a debreceni származást, hiszen a mesteri díszítés céhbeli kovács munkájára utal. Az élek kopása azt mutatja, hogy az eszközt huzamosabb ideig használták. 2. V. 70. 19. 1 (25. ábra) Szénavágó. A fecskefarkas szénavágó típusnak egy későbbi, kezdetlegesebb példányát gyűjtöttük be 1970-ben Bárándon, Kiss József helybeli gazdálkodótól (Bocskai u. 5.). A szerszám a gyűjtés pillanatáig használatban volt. Az adatközlő tanúsítása szerint nemcsak Bárándon, hanem a környéken, vagyis a Sárrét szélén mindenütt használtak hasonló formájú kazalvágót. Az elég durván megmunkált szár 73,5 cm hosszú. Köpűje díszített: két körbefutó páros vonal között felül kettőzött, ellentétesen dűlő ferde vonalak, alul félholdak. A szintén durván megmunkált 13 cm hosszú taposó erős rögzítővel van ellátva, és 41 cm magasan van hozzáforrasztva a szárhoz. A taposó alatt N F I I beütés látható. Minden vonal csillag beütéssel van lezárva. A vágófej valószínűleg később készült, ekekormány lemezből. Ezt mutatja az is, hogy forrasztás helyett két erős nyitszeggel rögzítették a szárhoz. Felül a köpűbe egy 77,5 cm hosszú egyenes fa nyél illeszkedik. A hátlap teljesen sima, díszítetlen. Részletesebb vizsgálattal megállapítható, hogy maga a vas szár valószínűleg régibb, talán a XIX. század elejéről való, az sem kizárt, hogy Debrecenben tanult kovács készítette. Valószínűleg később nyert megerősítést a taposó vas, minden bizonnyal a XX. században készült a vágófej, melynek magassága és szélessége egyaránt 19,5 cm. Az is bizonyos, hogy a hosszú, egyenes nyelet csak az utóbbi évtizedekben illesztették a vas köpűbe. Az eszköz így élő példája a tárgy fokozatos romlásának, a tárgyban eredetileg még megvolt esztétikai értékek felbomlásának. 3. V. 71. 176. 1. (26. ábra). „Kazalvágó". Ez a szép formájú, de alig díszített szénavágó 1971-ben Hajdúhadházról, az Enyedi József-féle gyűjteményből került a Déri Múzeumba. Az ajándékozó szerint helybeli kovácsmester készítette. Az él kopásából ítélve újabb, talán XX. századi eredetű szerszám, vagy nagyon keveset használták. Hossza 66 cm. A 13,2 cm hosszú taposóját, az alul ívesen hajlított rögzítőjével együtt nyitolással erősítették a szárhoz. A száron a vágófej fölött — valószínűleg hidegen — tompa szerszámmal halványon látható pontokat ütöttek bele, szabálytalan formában. A vágófej igen alacsony, mindössze 11 cm, de igen széles: 24 cm. Látszik, hogy nem régen volt élezve, de használatát gátolhatta, hogy a vágóéi középen megrepedt. (Ez talán annak is köszönhető, hogy a túlságosan nyitott fecskefark a vágáskor igen nagy megterhelésnek volt kitéve.) Sejthető tehát, hogy a kovács, aki készítette már eltért a klasszikus, régen kipróbált arányoktól, de nem értette meg a régi kazalvágók alapvető mechanikai követelményeit. Tehát formai szépsége ellenére lényegében már romlott formával állunk szemben. A szénavágó fa nyele hiányzik. 4. V. 71. 176. 1. (27. ábra). „Kazalvágó". Az előbbinél is kezdetlegesebb kovácsmunka ez a szerszám, mely ugyancsak a hajdúhadházi Enyedi-féle gyűjteményből került a Déri Múzeumba. Látszik, hogy a kovács régi szénavágó alkatrészeket használt fel, de már egyéni ízlés szerint átalakította azokat. Hossza 73 cm. A köpű minden bizonnyal régi szerszám része lehetett, hiszen ezen még felfedezhető a régi díszítés, a körbefutó kettős vonal s alatta a kettős ferde bevágások, de ahol ezt hozzáforrasztották a vágószárat képező, valószínűleg ócska szekérráfból kialakított vashoz, a díszítés egy része elromlott. A szár már nem díszített s elég ormótlanra sikerült a 12 cm hosszú, elöl magas lábtartóval ellátott, alul rögzített taposó is, mely 43 cm magasan helyezkedik el. Mind a taposót, mind a rögzítőt nyitolással erősítették a szárhoz. A szár alsó részét aztán ellaposították, s ehhez négy darab szeggel nyitolták az ekekormányból készített, szinte háromszög alakú, nyitott fecskefarkas vágófejet, melynek magassága 12,5 cm, szélessége 18 сга.

й A vágó nyele hiányzik. Annak ellenére azonban, hogy a tárgy semmiféle esztétikai törekvést nem mutat, igen kezdetleges barkácsmunka, technológiailag valószínűleg jól használható volt, hiszen a keskeny, jól kiélezett vágóéi alkalmas lehetett a kazal metszésére. 25 A háromszög alakú fecskefarkas forma nem idegen a Hajdúságban. Egy múlt század második felében készült, kiérleltebb — egyetlen vasból kovácsolt — példányt a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban őriznek. 488