A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

is csak egyik oldala díszített. Közvetlenül a taposót rögzítő vas alatt Sz I monogramot találunk, a betűk végein csillag lezárással. Ezután négy csillag beütés következik. A vágófej szélén kettős vonal fut végig, végein csillaggal lezárva, ezen belül kettős girlandok, mind között csillag beütéssel. A vágóéi fölött az előbbi elemek felhasználásával csillagokkal tagolt ember-szerű kompozíció látható. Az egésznek nagyon finom hatása van, mintha a virágos rétet szimbolizálná. A tipikus, kifele görbülő nyél hossza 19, görbülete 18 cm. Ez már elég durva munka, minden bizonynyal később készült. 2. Sz. 1907. 1902. (19. ábra). Szénavágó. A tárgyat a debreceni Simon György örökösei 1907-ben ajándékozták az akkori Városi Múzeumnak. A stílusjegyek alapján úgy tűnik, hogy ugyanaz a kovács készítette, mint az előbbit (18. ábra). Mivel erről bizonyos, hogy Debrecenben csinálták, így valószínű, hogy a 17., 18. ábrán bemutatott szénavágók is debreceni kovácsok munkái lehettek. Kopásából ítélve kora is azonos lehet az előbbiekkel. A vas rész hossza 73 cm, s a kézi kovácsolás következtében nem egyenletes vastagságú. Átlagban 4X1 cm-es a vas szár, felül megrongálódott, így egy karikával külön is megerősített köpüvel. A 12 cm hosszú, felül bekunkorított lábtartóval ellátott taposót alul ívesen meghajlított rögzítővas tartja. Felül a lábtartót forrasztották, a rögzítővasat nyitolták a szárhoz. Különleges, hogy a vágófejet másfajta, keményebb acélból készítették s utólag forrasztották a szárhoz. De az is lehetséges, hogy az eredeti eltörött, s ezért volt szükség az utólagos hozzátoldáshoz, bár a díszítés nem ezt mutatja, mert az szervesen igazodik a mostani formához. Nemcsak a taposója, de a díszítése is rokon a 18. ábrán láthatóval, de ennek már köpűjét is díszítették körbe futó kettős bevágással, ezek között kettős ferde vonalakkal s kis kettőzött ívekkel. A taposó alatt 7 db csillagot találunk. A vágófejet az előbbivel pontosan azonos kettős vonaldísz szegélyezi, ezen belül ugyanolyan, csillagokkal tagolt kettős girlandokat találunk. A vágóéi fölötti zárómotívum is hasonló az előbbihez, de annál valmivel egyszerűbb. A szénavágó hátulsó oldala díszítetlen. A 26 cm magas, előre hajló durva nyél bizonyára jóval későbbi munka, ráadásul a hajlásánál el is van repedve. 3. V. 70. 79. 1. (20. ábra ill. 1. kép) „Kazalvágó". A kovácsművészet remeke ez a kazalvágó, amelyet 1970-ben Szentpéterszegen gyűjtöttünk, Szabó Lajos portáján (Rákóczi u. 5.). Ekkori tulajdonosa, aki éppen családi örökségét ekkor számolta fel, csak annyit tudott róla, hogy szülei 1920-ban már használták. A forma és a díszítés alapján azonban korát jóval korábbra, a XIX. század első felére tehetjük. Hossza 71 cm. A kb. 4X1 cm-es kovácsoltvas szárból a köpű előre van kerekítve. (Ez is a célszerűséget szolgálja, mert így a köpűbe illeszkedő nyél vége nem a kazal felőli oldalra esik, tehát nem zavarja a sima, egyenletes vágást.) A köpűtől kezdve lefele az egész szerszám díszített. A 11 cm hosszú, elől szépen bekunkorított taposót felül a szárhoz forrasztották, alul egy bevágásokkal díszített, s még külön kunkorgóval kiegészített, finoman hajlított támasztóval rögzítették, melynek alsó végét levélszerűen ellapították és szintén a szárhoz forrasztották. A taposó fölött és alatt a szár két szélén recés vágóval készített kettős vonal fut végig. A taposó alatt négy, recés „C" vágóval készített négylevelű virágot találunk. A vágófej szélén is körülfut a kettős recés vonal, majd ezen belül apró, kettős vonalakkal vágott félkörök, s ezekhez illeszkedve recés vágóval készített kis levélforma beütések találhatók. A taposó magassága 49 cm. A vágófej 22 cm magas, 23 cm széles. Az egész vas hátulsó lapja díszítetlen. A kazalvágó eredeti fa nyele elveszett. A gyűjtéskor egy 66 cm hosszú, enyhén kifele hajló, de lényegében egyenes nyél volt benne. Ez így nem praktikus megoldás, mert a görbe nyélre — mint azt Pethe Ferenc leírta — rá lehetett támaszkodni, az egyenes nyéllel pedig alig lehetett valamit segíteni kazalmetszés közben. 4. V. 71. 174. 1. (21. ábra ill. 2. kép) „Kazalvágó". A hajdúhadházi Enyedi Józsefféle gyűjteményből került hozzánk. A szerszám közeli rokonságot mutat a 18., 19., 20. ábrán látható szénavágókkal. Készítés idejét az ajándékozó gyűjtő a XIX. század közepére teszi, de a kopás és a díszítés technikája miatt inkább a XIX. század első felére datálhatjuk. A 75 cm hosszú, eléggé vaskos eszköz hátul összehajlított köpűjén háromszor kettős vonal fut körbe. A középső és az alsó vonalak között félköríves bevágások, a felső és középső vonalak között „V" alakba összefutó kettős vonalkák láthatók. A köpűt utólag forrasztották a szárhoz. Forrasztással erősítették fel a 14. sz. hosszú taposót a vágóéi sarkától számítva 55 cm magasan. Alul ezt is egy ívesen meghajlí478