A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

te a múlt század végén. Ezt a tárgyat Enyedi József 1945 után gyűjtötte. A kopásból is arra következtethetünk, hogy volt tulajdonosa nem túlságosan sokáig használhat­ta. Elég apró, jól megmunkált, de díszítés nélküli szerszám. A vas hossza köpűvel és vágóéllel együtt 66 cm. Maga a vágóéi aránylag nagy: 22 cm hosszú és 23,5 cm szé­les. Az egy darabból álló, végén elkeskenyedő taposót nyitolással erősítették a vas szárhoz, amelynek átlagos vastagsága 3,2><1 cm. A köpűbe illeszkedő nyél mind­össze 9 cm magas, de a derékszögű hajlás után 33 cm hosszú. A teljesen ép tulipán alakú vágóéi belül csúcsban végződik. 3. Sz. 1909. 163. (16. ábra). Szénavágó. A Déri Múzeum legrégibb datált széna­vágóját 1909. márc. 25-én vették Színes Mihálynétól, Debrecenben. Készítési éve a taposó felőli lapján látható kovács bevágás szerint 1747. A bevágások az ismert me­leg technikával történhettek (a vasat megtüzesítették s az úgynevezett egyenes-, il­letve a félhold vágót használták). A vonalak végeinél a kovács mindig pont beütést alkalmazott. A hatalmas szerszám egyetlen 1X5 cm-es lapos vasból készült, hossza 106,5 cm. Felül a nyél befogadására 14,5 cm hosszú köpűt formáltak. A 24 cm hosz­szú és 21 cm széles vágó vas éle belül szinte „U" alakúra kikopott. A rögzítő ken­gyel nélküli erős taposóval 12 cm hosszú, és 47 cm-re van a hegyétől, s erősen rá van forrasztva a laposvas szárra. A száron az évszám után 5 függőleges, s ezt le­záró két vízszintes vonal látható, ezek végein is pontbeütéssel. Közvetlenül a taposó forrasztása felett stilizált, egymásra írt J E monogram van. A taposón nincs díszítés, de a köpű hátulsó oldalán, ott, ahol a nyélhez való rögzítésre szolgáló lyuk van 5 darab, csipkézett élű „C" vágóval készült szabálytalan félhold alakú díszítés van. A mindössze 10 cm magas, erősen előrehajló nyél jóval későbbi, durva faragás. Az eszköz eredetéről a fenti bejegyzésen túl semmit nem tudunk. Az él kopásá­ból arra lehet következtetni, hogy igen huzamos ideig használták. A későbbi példá­nyok ismeretében megállapíthatjuk, hogy az eszközt egy kissé túlméretezték, vagy­is súlyához, méreteihez viszonyítva nem lehetett vele szaporábban dolgozni, mint az arányosabb formákkal. Valószínűnek tarthatjuk tehát, hogy a XVIII. század köze­pén Debrecenben még nem érlelődött ki kellőképpen a szerszám forma- és arány­rendszere. 4. V. 1939. 14. (17. ábra) Szénavágó. Gyűjteményünk legszebb darabja, melyet Lü­kő Gábor muzeológus 1939-ben a debreceni zsibvásárban vásárolt egy Márk Péret nevezetű embertől. Sajnos, sem lakóhelyét, sem az eszköz történetére, használatára vonatkozó adatokat a gyűjtő nem jegyzett fel. Szerencsére a vas száron 1828-as dá­tum olvasható, s talán tájékoztatást adhat a szénavágó hátoldalán látható, szív alakba elhelyezett „Z J" kovácsjel. A vas hossza 70,5 cm. A szár rész 3,8><1,4 cm-es téglalap alakú, felül hátra kerekített köpűvel. A nyitott „U" alakra kopott tulipán alakú vágóéi hossza 20, szélessége 22 cm. A taposó 13 cm-re áll előre, s 41 cm ma­gasan van a szárhoz forrasztva. Szembetűnő, hogy a taposó elülső lábtartó része rendkívül magas: 16 cm-re fölfele áll, vége szépen bekunkorítva, és kívül négyszeres bevágással díszítve. Szépen díszített a köpű is: két, egyenként dupla körbefutó vo­nal közt kettős hullámvonal dísz, alul kettős félholdak, elől ugyanezekből az ele­mekből tulipánszerű dísz látható. Az évszám zárópontjait csillagok képezik. Három csillag van az évszám után is ütve. A vágófej mindkét oldalát kettős vonalú dísz szegélyezi, majd ezen belül csillagokkal elválasztott apró girlandok, s ezek tetejében gránátalma és háromszirmú virágdísz teszi ékessé ezt a szénavágót. A szerszám arányaiból ítélve igen praktikus szerszám lehetett, amelyet a hosszú használatban kialakult természetes kopás is bizonyít. A szépen ívelő, 34,5 cm hosszú, 24 cm-re előre hajló nyelet csak jóval később, minden bizonnyal a XX. században helyezték bele a köpűbe. A tulipán alakú szénavágók másik csoportját a rögzített, vagyis alul egy ívesen meghajlított vassal alátámasztott taposóval ellátott példányok alkotják. Ezt a tí­pust 6 példány képviseli gyűjteményünkben. 1. Sz. 1906. 1129. (18. ábra). Szénavágó. Az eszközt 1906-ban a debreceni zsibogó­ban vásárolták egy ondódi asszonytól, tehát Debrecen-környéki tanyákon használ­ták. Évszám nincs rajta, de a vágóéi kopásából ítélve legalább 100 évig használ­hatták. Ezt látszik igazolni a 17. ábrán látható, 1828-ra datált szénavágóval való ha­sonlósága is. A 71 cm hosszú, átlagban 1X3,5 cm-es száron egy 12,5 cm hosszú, elöl szépen kun­korított taposót találunk, 53 cm magasan a vágó hegyétől, melyet alul egy ívesen hajló rögzítő vas tart. Mind a taposót, mind a rögzítőt a szárhoz hozzáforrasztot­ták. A vágófej hossza 18 cm, szélessége 21,5 cm. A lapos szárnak és a vágófejnek 475

Next

/
Thumbnails
Contents