A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

figyelhető az elbizonytalanodás. Sok már az egyszerű, egyenes nyél, a nem célszerű meghajlítás stb. Egészen ritkán előfordul, hogy nem köpübe illeszkedik a nyél, hanem — mint a 11. sz. ábrán látható kés felső fogója — magát a vasat meghajlították, kihegyezték s erre ráhúzták a fafogót. (Gyűjteményünkben ilyen példány nincs, de a hajdúböszörményi múzeum raktárában megtalálható egy múlt századi, helyi készítésű darabon.) A taposó jellegű szénavágókat elsősorban a metsző vasak formája, a taposók formája és elhelyezkedése és a díszítettség szerint csoportosíthatjuk. A nyelek hosszúsága kevésbé következetes, mert ez függhet a vasak hosszúságától, az ember magasságától és egyéb, egyelőre ki nem deríthető tényezőktől. A metsző vasak alakját illetően Paládi Kovács Attila három fő típust különböztet meg: a tulipán, a fecskefarkas és az általa W alakúnak mondott formát. Ezt a tagolást a Déri Múzeum gyűjteménye alapján is elfogadhatónak tekintjük azzal a megjegyzéssel, hogy mindhárom típuson belül igen sok egyéni eltérés, variáció mutatkozik s előfordulnak a tipikus formáktól eltérő, de mindenképpen kezdetlegesebb, kialakulatlan formakísérletek. Számban nálunk legtöbb a tulipán forma (10 darab) és ez mutat leginkább letisztult, állandósult formajegyeket. Bár a belső vágóéi alapján a formán belül legalább két altípust különböztethetünk meg. Két példányon ugyanis a külső tulipán formán belül a vágóéi középen nem a Pethe Ferenc által leírt félhold, vagyis lekerekített formát mutatja, hanem középen csúcsban végződik s így a két ág külön-külön levélszerű alakot mutat. (V. 73.4.1.; V. 71.171.1., 14., 15. ábra.) Ha azonban arra gondolunk, hogy hosszas használat után az élezések következtében ez a belső él mindinkább kopik, akkor feltételezhetjük, hogy egy alaptípusról van szó, csak ezek még fiatalabbak, mint a már félhold alakúra kopott társaik. De a kikerekedett, tehát kopottabb példányok se mutatnak valóságos félhold alakot, tehát nem elég nyitottak, hanem inkább „U"-szerű formát vesznek fel.

23 Némelyiknek a szára kezd kissé szétnyílni, s ezek szinte átmeneti alakot jelentenek az úgynevezett fecskefarkas típus irányába. Szinte bizonyosra vehetjük, hogy a két típus között rokonság van. Ez nem véletlen, hiszen tájunkon a két típus legalább 250 éve egymás mellett él. A tíz darab tulipán alakú szénavágó közül négy rögzítetlen, tehát egyetlen erős vasból kialakított taposóval rendelkezik. Ezek a következők: 1. V. 73. 4. 1. (14. ábra). „Kazalvágó". A tárgyat 1973-ban vettük özv. Szabó Istvánnétól, Debrecenben. (Csemete u. 16.). Az eszközt az adatközlő szerint a XIX. század első felében készítették Debrecenben s 1972-ig használták a Bellegelőn levő tanyájukon. A keletkezési dátum valószínűleg téves, hiszen az élek még pontosan őrzik az eredeti tulipánlevél formát, tehát nem túlságosan sokat használhatták. Így valószínűbb, hogy a XX. században készült, s nem is használták nagyon sokáig. Magát a 65,5 cm hosszú vas részt egyetlen 0,9X4,2 cm-es téglalapra kikalapált acélból készítették. A nem túlságosan erős taposót az él csúcsától 45,5 cm magasan egyszerűen belenyitolták a szárba. (Ez is újabb munkára utal, hiszen a XIX. században ilyen esetben mindig forrasztották az összeilleszkedő vasakat.) Elképzelhető, hogy a 20,5 cm hosszú és 19 cm széles vágóéi más, keményebb acélból készült, de a forrasztás olyan tökéletes, hogy ez nem vehető észre. Legfeljebb az jelzi, hogy közvetlen a vágórész fölött a vas száron két csillag és egy bizonytalan kereszt alakú beütés látható. Ezenkívül sem a száron, sem a köpün semmi díszítés nincs. (Ez is újabb készítésre utal!). A nyél görbe, bütykös akácfából készült. Hossza a köpütől számítva 48 cm. Így az egész eszköz 113,5 cm hosszú, tehát erősebb hajlás nélkül, kényelmesen lehetett vele dolgozni. 2. V. 71. 171. 1. (15. ábra). „Kazalvágó". Az eszköz 1971-ben került gyűjteményünkbe Enyedi József hajdúhadházi pedagógus magángyűjteményéből. A tárgy eredeti rendeltetéséről, származásáról feljegyzés nem készült, de az bizonyos, hogy hajdúhadházi parasztgazdaságból származik s talán helybeli kovácsmester készíthet23 Érdekes, hogy a Pethe-féle „félhold"-ra sokkal jobban utal a párizsi néprajzi múzeum 14/a ábrán közölt példánya, mint bármelyik itthoni „tulipán" típus. 470