A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

hogy mindkettő letört nyakú, tehát eredeti funkciójából már kikopott kaszapengéből készült úgy, hogy a kb. 60 cm hosszú, 5 cm átmérőjű f any elet egyik végén kb. 20 cm hosszúságban befűrészelték, ebbe a vágatba beillesztették a kaszapenge szélesebbik végét, majd két helyen átlyukasztották s belenyitolták a nyélbe. A kasza ormója nem fért bele a befűrészelt nyílásba, így az ráfeküdt a nyélre és egyben rögzítette, merevítette a pengét. Terepismeret alapján tudjuk, hogy fenti szénavágó típus megyénk minden falujában ismeretes volt, itt-ott még ma is felbukkan. Azért ment ki divatból, mert ma már kevés helyen raknak nagyobb kazlakat. Hosszúpályiban Papp László 1941-ben olyan „szalmavágó" kaszát is talált, amelynek letört nyakához egy kihegyezett lapos vasat szegecseltek, s ezt a vasat belefúrták egy megvasalt erős fanyélbe.

8 Érdekes, hogy a szénavágó kasza a két világháború között legtöbb helyen háttérbe szorította a fejlettebb típusokat. Bizonyára azért, mert olcsóbb volt (selejtes kaszából bárki elkészíthette) s viszonylag könnyen lehetett vele dolgozni. Hátránya, hogy gyakran kellett élezni. Ezért a végzett munkától függően kb. havonta egyszer megkalapálták, mint a rendes kaszát, s a fenőkő mindig ott állt a kazal oldalába beleütve, hogy minden fogás után fenni lehessen. A fenés úgy történt, hogy a vágó nyelét a kazal oldalába bökték, hogy a penge vízszintesen álljon, aztán úgy fenték, mint a rendes kaszát, vagyis a tövétől a hegye felé haladva. (A kaszafenésnek vidékünkön az volt a gyakoribb formája, hogy a kasza hegye fenés közben balra nézett, tehát a kasza ormója az ember felől volt, s ekkor jobbról bal felé húzták a kaszakövet, fokozatosan haladva a kasza nyakától a hegye felé. Itt-ott találkoztunk azonban olyan fenési móddal is, amikor a kasza hegye jobbra nézett, tehát a kasza sima lapja nézett az ember felé, s így balról jobbra húzták a kaszakövet. A széna vágó fenésénél is mindkét mód ismeretes volt, de az előbbi volt a gyakoribb.) Hogy kényelmesebb legyen a vágás, a nyelet ott, ahol a kaszaorom a nyélhez illeszkedett ronggyal körültekerték. Némelyek nem egyenes, hanem kifele görbülő nyelet alkalmaztak, hogy munka közben a függőlegesre metszett kazal fala fel ne sértse a kezük fejét. A kaszából készült szénavágót addig használták, míg a penge valahol el nem repedt. De még ekkor sem dobták el a pengét, hanem abból különböző dohányvágó, csalánvágó, disznókaparó késeket, s más használati eszközöket (különböző késpengéket, érvágókat), az orom acélból fúrókat, vésőket, lyukasztókat készítettek. A kaszaszerű széna vágók másik csoportját kovácsok készítették, rendszerint a gazda által adott acélból. Kiválóan alkalmasak voltak erre a célra a régi kardpengék, szuronyok, de más acélrúd is megtette, ha azt a kovács gondosan megedzette. A Déri Múzeumban 6 darab ilyen szerszámot őriznek. Ezek általában két típust képviselnek: a rövidebb nyakú és a hosszú nyakú változatokat. Három rövid nyakú szénavágónk van. Mindhárom közös jellemzője, hogy a 40—43 cm hosszú, fogazott élű acél pengét az éle fölött 3~,5—4 cm-re 4 alakban kifele meghajlították s a hajlítás után közvetlenül megkezdték a nyél befogadására alkalmas köpű kiképzését. Érdekes, hogy mindhárom példányon hasonló kovácsdíszítést találunk. A három közül kettő Kismarjából került elő (V. 69.236.1. és V. 72.117.1. 5—6. ábra), egy pedig Hajdúhadházról (V. 71.172.1 7. ábra). Ujabb érdekesség, hogy az 5. ábrán látható kismarjai és a 7. ábrán látható hajdúhadházi példány ugyanazt a „K" mesterjegyet viseli, tehát azonos műhelyben készülhetett, de a díszítés alapján a harmadik "példányt is csinálhatta ugyanaz a kovács. Az V. 69.236.1. számú szénavágóról a népi emlékezet úgy tudta, hogy az még a boszniai occupáció alkalmával zsákmányolt bosnyák kard vagy szurony pengéjéből készült Kismarjában, valamikor a múlt század végén.

9 Ha ez igaz, akkor fel8 DMNA. Csűry Bálint népnyelvi pályázat. 665. sz. karton. 9 id. Sajó Sándor — néhai nagyapám — beszélte az 1930-as években, amikor tőle tanultam a kazalvágás tudományát. 458