A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szűcs Ernő: A Molinum Malomipari Rt. és hatása az Alföld gyárjellegű malomiparára

amennyiben a Victória-érdekeltség lebonyolítása eredménye alapján a Victóriával szemben feltételesen elengedett követelésünk feléledése folyamányaként ez lehetővé válik, kamatmentes hitelezőink feltételesen elengedett követelésükre ... a visszafizetésre irányuló igényüket változatlanul fenntartják."

12 A körlevél arra is utal, hogy az eredeti „Megállapodásitól eltérően a m. kir. Kincstár lemondott a többi hitelezőt megelőző jogáról, ugyan így járt el a Magyar Nemzeti Bank is a még fennálló követelései tekintetében. S mivel közben sikerült a Victoria egykori csődtömegéből a Temesvári Műmalom Rt.-t 3,4 millió pengőért értékesíteni, a Futura pedig terményraktár céljaira megvásárolta a Victoria budapesti telepét, valamint az Egyesült Magyar Malomipari Rt. — az 1938-as Molinóm szerződés értelmében — leállított, és azóta eladásra nem került bajai, ceglédi, kiskunhalasi, szegedi telepeit 8,6 millió pengőért, így az 1931-ben elveszettnek ítélt kamatmentes hitelekből bizonyos hányad felélesztésére mód nyílt. A megtérülő összegek tömegét növelte az az 1 350 000 pengő is, ami az 1938-as malom felszámolási műveletből még nem folyt be. Voltak ezen felül más függő ügyek is. Pl. nem sikerült értékesíteni az Egyesült Nagyváradi László és Hunyadi Gőzmalom Rt. felszámolás alatt álló üzem telepét, de a fenti ügyletek lebonyolítása után a Molinum Malomipari Rt. időszerűnek és lehetségesnek tartotta 1944 májusával a részvénytőkét és a kamatmentes hitelt nyújtó bankokat, üzemeket befizetésük mértékének 30%-áig kártalanítani. Ezzel a magyar ipartörténet egy sajátos eseménysorozata zárult le. A Molinum Malomipari Rt. történetének áttekintése módot nyújtott számunkra a külföldi kölcsönök felvételéért folytatott küzdelem egy mellékhadszínterén folyó eseményének megismerésére, miközben a magyar finánctőke látszólagos „áldozatvállalásával" felszámolja a tőle független malomcsoportosulást is. Ugyanakkor szemtanúi lehettünk annak is, hogy a magyar iparstruktúra torzultságán (ez esetben a túlméretezetté vált malomiparon) milyen felemás, ráadásul megkésett, ugyanakkor kapitalista módon igyekeztek változtatni az 1938-as üzem leállítási manőverrel. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy a csődből való kilábalást a szerződő felek már akkor lehetetlenné tették a Victoria konszernek, a versenytársnak, amikor annak 1926-ban látszólag segítséget nyújtottak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar gazdasági élet olyan tekintélyes szakemberei, mint Chorin Ferenc és Weisz Fülöp, de mellettük még a bank- és a malomszakma sok neves személyisége tisztában voltak azzal — pedig ők vettek részt az 1926-os szerződés megkötésében —, hogy egy malomkonszern 11 üzemét képtelenség 240 ezer pengő alaptőkével (ennyit hagytak ilyen célra) működtetni, akkor, amikor egy-egy nagyobb korabeli kereskedelmi malom 2—7 millió pengős alaptőkével is további banktámogatásra szorult. így az 1926-os szerződéstol egyenes út vezetett el az 1938-as leállításhoz. Nem lehet kétséges az sem számunkra, hogy az 1926-os Molinum Malomipari Rt. alapítása, a részére adott kamatmentes hitel stb. korántsem a Victoria megmentését célozta, mindössze a külföldi hitelezők kielégítését, a külföldi kölcsön felvétele elé tornyosuló egyik jelentős akadálynak az eltüntetését szolgálta. A látszólagosan elvesztett összegeknek pedig gyors megtérülését eredményezte — a bankok esetében — a külföldi kölcsönök közvetítésének hasznából eredő nyereség. Az életképtelenség állapotába juttatott, majd teljesen eltüntetett vetélytárs piacainak megszerzése pedig az ország legnagyobb malomipari vállalatait tette érdekeltté az ügylet lebonyolításában. Leszögezhetjük azonban, hogy ettől függetlenül a Victoria konszert felszámolása nem oldotta meg, csupán időlegesen enyhítette a magyar malomipar nagy válságát, hiszen a túlméretezettsége 1938 után sem változott lényegesen. Ráadásul sajnálatos tény, hogy az iparosodottság amúgy is alacsony fokán levő Alföld legjellegzetesebb iparága jutott ilyen nehéz helyzetbe, s az ismertetett események során pontosan ezen a területen fekvő üzemek közül állt le több is, s ezzel gyárjellegű munkahelyek szűntek meg tovább nehezítve a Tiszántúl lakosságának megélhetési viszonyait. 12 OL Z 58. MÁH 250. cs. 1129. 449