A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Nyakas Miklós: A debreceni nyomdászok szerepe a magyar nyelvű nyomdász szaklap megteremtésében

egy adminisztrátort (névleges lapkiadó) és két segédadminisztrátort, akik a lap anyagi részét intézték, illetve képviselték a lapot a hatóságokkal szemben. A lap vezérgárdája személy szerint a következőképpen alakult. A szerkesztőbizottság tagjai voltak: Ács Mihály, Dadái Géza, Gresz Ede, Hódy Soma, Láng József Lipót, Pusztai Ferenc, Schwind Béla, Seper Kajetán és Tanay József. Az adminisztrátori tisztet Katits Antal, a segédadminisztrátorit pedig Aigner József és Grebenc Lajos töltötte be, míg az ellenőr Szabó Dezső volt. A felelős szerkesztő az a Pusztai Ferenc lett, aki — mint láthattuk — először indítványozta a Typographia tisztán magyar nyelvűvé tételét.

9 A nemzeti párt lapja a Nyomdászok Közlönye nevet vette fel, s 1883. június 1-én jelent meg először. E ténnyel, ha jogilag nem is, de gyakorlatilag a Budapesti Nyomdászok és Betűöntők Egyesülete két részre szakadt, s ha formailag a Typographia az egylet hivatalos közlönye maradt is, a gyakorlatban a két újság között hamarosan késhegyre menő éles vita bontakozott ki az általunk már ismertetett ellentétek körül.

10 A Nyomdászok Közlönye szerkesztősége és a nemzeti párt a kéthetente megjelenő szak- és társadalmi lap célját a következőképpen határozta meg: „Addig, amíg a Typographia nem lesz egészen magyar és nem lesz az egylet szakközlönye, hanem idegen istenek oltára, addig mi a Nyomdászok Közlönyét támogatni és szellemi munkásságunk tárházává tenni meg nem szűnünk."" Időben és nagyon helyesen látták meg a nemzeti párt vezetői azt, hogy harcukat csak akkor vívhatják meg sikeresen, ha maguk mögé tudják sorakoztatni a vidéki nagyvárosok nyomdászságát is. Ennek érdekében már a lap indulásának pillanatában külső munkatársként sikerült megnyerni Riesz Lajost Kassán, Kohn Nándort Aradon, Pongrácz Antalt Kolozsvárott, Salczman Lajost Nagyváradon, Surányi Jánost Győrben és Kenderessi Lajost Debrecenben.

11 E vidéki levelezők személyükben egyben a helyi nyomdaipar tekintélyes munkásvezetői is voltak, s személyük mintegy garanciát nyújtott a lap térhódítása szempontjából is. A kassai munkatárs, Ries Lajos a következőket írta: ,,nem-e szégyenteljes ránk nyomdászokra az a tény, hogy magyarosodási törekvéseinket egy idegen elemekből álló törpe minoritás arczul üti?". Aradról Kohn Nándor a következő véleménynek adott hangot: „Csakhogy már abból az átkos lethargiából felocsúdtatok! Legfőbb ideje volt gátat vetni azon német üzelmeknek, amelyeknek még a budapesti nyomdászok egy része is uszály hordozójává vált. Hát vakság verte meg azokat, hogy néhány német lapszedő által orruknál vezettetik magukat." Surányi János Győrből a következőképpen értékelte a fejleményeket: ,,A legőszintébb örömmel kell, hogy üdvözöljük e tényt mindazon szaktársak, kiknek anyanyelvük iránti benső érzületét az ide csődült idegen elem még nem mételyezte meg, kik mindenkor magyarok voltak és magyarok akarnak maradni." Nagyváradról Salczman Lajos a következőképpen foglalt állást az új lap társadalmi és politikai célkitűzései mellett: „ideje is már egyszer, hogy a magyar nyomdászok végre valahára azon öntudatra ébredtek, hogy ebben a hazában ők a hangadók és nem pedig a bevándoroltak, kik minden alkalmat felhasználnak arra, miszerint bennünket a nagy nyomdászcsaládban, mint műveletlen, barbár, a 'kulturvolkot' megérteni nem tudó népet tüntessenek fel. És nem elég, ha itt e hazában kénytelenek vagyunk durvaságuktól a 'jött-ment' titulusokat zsebrerakni, még Amerikában is igyekeznek nevetségessé tenni nemzeti törekvéseinket."

13 Csak természetesnek kell tartanunk, hogy a 48-as érzületéről híres Debre9 Uo. 1. 10 Lásd pl. A ránk szórt vádak. Ny. K. 1883. okt. 16. I. évf. 10. sz. 1.; Uo. .11. sz. 1.; Uo. 12. sz. 1. 11 Ny. K. 1883. jún. 1. I. évf. 1. sz. 1. p. (Pusztai Ferenc felelős szerkesztő). 12 Uo. 13 Uo. 4. p. Levelezések. 432