A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Ács Zoltán: Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században

és rutén rajok húzódnak le, akik huzamosabb időt itt töltve vagy elmagyarosodnak, vagy elpusztulnak. Erre a jelenségre már többen is felhívták a figyelmet. Papp György a szabolcsi görög katolikus parochiákról írott tanulmányában sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a rutének között sok olyan magyar volt, aki a tatár, török és német által elpusztított alföldi falvakból észak, a hegyek felé költözött, s asszimilálódott az ott élő rutének körében.

6 Paládi-Kovács említi egyik tanulmányában, hogy ukrán parasztok tömegesen települtek át a lengyel földesurak elől a XVI—

XVII. században Magyarország északkeleti hegyvidékére a Kárpátok túlsó oldaláról. Ez részben spontán migráció volt, de magyar földesurak szervezett telepítéséről is van tudomása. A rutén jobbágyok a XVII. század végéig rendszeresen lejártak a Tiszántúlra és a Tisza mentére aratni, kaszálni, szőlőt munkálni.

7 A szabolcsi ruténekre vonatkozóan az első megbízható adatunk 1654-ből van. Lippay prímástól arról értesülünk, hogy Szepes, Sáros, Zemplén és Ung megyék ruténjei mellett szabolcsiak is csatlakoztak a római egyházhoz,

8 E kölcsönös migráció másik oldalát bizonyítja Módy György vizsgálata is, aki Polgárt és Szentmargitát kutatva megállapította, hogy a megye település seire vonatkozó XVI. század harmadik harmadában készült defterek és dézsmajegyzékek névanyagának eltérése abból adódhat, hogy „csak a defterekben szereplő nem magyar családnevet viselők valamilyen mozgásban levő délszláv— román, esetleg rutén népesség idekerült elemei, akik éppen a defter felvételekor voltak kutatott két falunkban."

9 Valószínűnek tartjuk, hogy hasonló eredményre jutnánk, ha a megye többi településeinek lakosságát is megvizsgálnánk. Számszerű kimutatást azonban eleve reménytelen és felesleges vállalkozás lenne készíteni, hisz ezek az összeírások egy adott pillanatban rögzítették a helyben talált népességet, s meggyőződésünk, hogy a hatalmas belső néphullámzás miatt már egy esetlegesen a felmérést követő évből származó összeírás is más eredményt mutatna. Ezek az adatok azonban tendenciaként nyugodtan elfogadhatók, s támpontul szolgálnak ama feltételezésünkhöz, hogy a Balogh által kimutatott homogán népesség

10 átalakulóban volt. Míg 1581/82-ben Szabolcs megyében nem volt 10-nél több település deserta,

11 •addig 1696-ban számuk már 40-re emelkedett.

12 A megye egyik legnagyobb veszteségét Szinán pasa seregei okozták, akik 1594—95-ben 106 falut dúltak fel.

13 Szabolcs megye népessége a XVIII. század első felében Köztudott, hogy a másfél évszázados török uralom az Alföldön teljesen megbontotta az egyenletes, természetes fejlődés eredményeként a korábbi évszázadokban kialakult és megszilárdult településszerkezetet, lecsökkentette a népességszámot.

14 Bél Mátyás Szabolcs megye a XVIII. században című leírásában többek között ezt írja: „egyszer s mind a kegyetlen ellenség elfoglalta, széles 6 Dr. Papp György: Szabolcsi görögkatolikus parochiák In.: Szabolcs vármegye. Vármegyei Szociográfiák. 138. 7 Paládi-Kovács Attila: Ukrán szórványok a 18—19. században a mai Magyarország északkeleti részén. In.: Népi kultúra — Népi társadalom (Szerk.: Ortutay Gyula, Bp. 1973) 332. 8 Uő. 333. :9 Módy, i. m. 79. 10 Balogh i. m. 11 Módy, i. m. 80. 12 Szabolcs vármegye története. Magyarország vármegyéi és városai (Szerk.: Bo~ rovszky Samu. Bp. én.) 13 Uo. 438. 14 Rácz István: Az Alföld településrendszerének főbb jellemzői a török hódítás után. In. Paraszti társadalom és műveltség a 18—20. században. IV. k/././. Hozzászólások. 35. 413