A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

a Fehér- és Fekete-Körös találkozása táján előretolt települések tarthatták szemmel a dákok mozgolódását. A II. periódus lelőhelyei már jóval élesebben elkülönülnek. Az északi csoport a Szentendrei-sziget déli csücskétől a Bükk aljáig terült el. A déli csoport lelőhelyei a Duna—Tisza középső részén és a Tisza Szentes—Szeged közötti szakaszának mindkét oldalán találhatók (19. rajz). Összesített térképünkön jól látszik, hogy a két periódus lelőhelyei nagyjából átfedik egymást (20. rajz). A szarmata előkelők szállásterülete tehát lényegében a Mátra és a Bükk aljától a Duna—Tisza közén át hozzávetőlegesen a mai országhatárig terjedt és nemzedékeken át nem változott. Ez annál feltűnőbb, mivel a II. periódusban a Tiszántúl, valamint a Bánát nagy része is a kezükön volt. 4. Az egyes lelőhelyek szűkebb földrajzi környezetének leírása csak kevés esetben áll rendelkezésünkre, de ezek tanulságosak. Gyulavarsándon az Élővízcsatorna partján elterülő lapos halomból; Kecelen a Csukástó déli partján húzódó, 2—3 méterrel a terepből kielmelkedő és magas vízállás alkalmával vízzel körülvett, természetes dombhátból; Kelebián a Körös medrébe nyúló homokdombból, Kiskunmajsán dombhátból, Mezőcsáton a Bükk és Tisza között fekvő alacsonyabb dombhátból, melynek környéke mocsaras; Örvényen a Tisza árteréből kiemelkedő homokdűnék egyikéből, Regőcén az Idina vize mellett fekvő legmagasabb bucka tetejéről, Tápiószelén egy halomszerű kiemelkedés legmagasabb pontjáról, Füzesabonyban a Csörsz-árok közelében levő homokdomb tetejéről, Kiskőrösön a Csukástó melletti dombból, valamint a Vágóhíd közelében fekvő homokos földhátból, melyet nádas vesz körül; Szegeden a Tisza árteréből kiemelkedő dombból, Tarnamérán a Tárna partja melletti homokdombból kerültek elő a sírok. Az ellenőrizhető esetek valamennyijében (összesen 12 ízben) tehát a következőképpen néz ki a terep: kiemelkedő — gyakran homokos — földhát legtetején vannak a sírok. Minden esetben mocsaras, nádas területen, melyet élővíz vagy tó vesz körül, tehát nagyobb esőzések, áradások alkalmával száraz lábbal nem megközelíthető. További következtetések levonása csak újabb, hitelesen feltárt sírok ismeretében lehetséges. 347