A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

ennek alapján soroltuk az I. periódusba. A sír gazdagsága kirí hazai emlékanyagunkból, a láncnak például nincs is párja. A jazig nők jellegzetes ékszeranyaga közé tartozik a félhold, patkó vagy félkör alakú csüngő. 42 lelőhelyünk közül 16-ból ismerjük. Hétféle típust tudunk elkülöníteni. 1. öntött, sima (I. 17.). 2. Lemezes, préselt, két végén és füle alatt granulációval (I. 18.). 3. Lemezes, préselt, alul két kerek rekesz, tengelyben lenyúló lemezen kerek vagy hosszúkás rekesz, paszta vagy kő befogadására (II. 49., VI. 2., 19., VII. 18., XII. 5.). 4. Lemezes, préselt, alul granulációval, tengelyében lemezes rekesszel, a paszta vagy kő befogadására (III. 4.). 5. Lemezes, préselt, végein két rekesz, esetleg fölül középen is (IV. 11., 12., VI. 1., X. 5., 11.). 6. Lemezes, préselt, alul két rekesz, felül a fül alatt granuláció (VIII. 3.). 7. Lemezes, préselt, 5 kerek rekesszel és tengelyében lenyúló rekesszel (VIII. 1.). Közülük a 2—7. szám alatt leírtak egy típus változatainak is felfoghatók. Az öntött példányokat már a görögök is viaszveszejtéses eljárással készítették az i. e. II. században.

154 Dél-Oroszországból (Petrusofka, kherszoni kormányzóság) olyan függőt ismerünk, melynek szalagfülét hatszirmú rozettával takarták el. A temető halmait az i. e. II—i. sz. I. század közé lehet keltezni.

155 A kherszonézoszi ásatások során, 1907-ben olyan függőt találtak, melynek széles szalagfüle kettősen bordázott, tehát teljesen azonos a magyarországi példányokkal.

150 Két végén granulációval díszített függőnk (I. 18.) párját romániai anyagból ismerjük.

157 Románia területén egyetlen példány került elő a rimnicelui (Braila közelében) temető egyik sírjából. Közlője úgy véli, hogy Észak-Pontusban készült, valószínűleg Olbiában. A magyar leletek (Kiskőrös-Vágóhíd, Eger vidéke, Kiskunfélegyháza) bevonásával a II. századra keltezi.

158 A novogrigorevkai VIII. sírból előkerült darab azt bizonyítja, hogy hasonló darabok még a hunkorban is használatban voltak.

159 Szarmatakorunk legközismertebb és legnagyobb számú ékszeranyagát a gyöngyök jelentik. Az általunk vizsgált 42 lelőhely közül 21-ben voltak gyöngyök. Színük és anyaguk eléggé változatos, legmaradandóbbak és legmutatósabbak közülük a karneolból csiszoltak. Formájuk kivétel nélkül gömbölyű. Dél-Oroszországban sokféle felhasználást nyert a karneol. Az artjukovoi leletben például fülbevalóba foglalva fordul elő.

160 Ezt újabban az i. e. III. század végére keltezik.

101 A III—

I. század közötti időből származik a politotdelszkoi temető 4. halmának 28. sírjából előkerült gömbölyű karneolsor. A gyöngyök leírásával és osztályozásával foglalkozó Szmirnov jellemzőnek tartja e korra a karneolgyöngyöket.

102 A Fanagoriában feltárt temető sírjai igazolják ezt. Az i. e. I—i. sz. I. század közé keltezhető sírokból nagyszámú gyöngy került elő. Közülük hatban (27., 28., 59., 111., 120., 122.) karneolgyöngyök voltak.

163 A Karbardino-Balkariban (Észak-Kaukázus) feltárt temető 23. sírjából egész kalcedongyöngysor látott napvilágot. A temető egyes sírjai (9., 12., 13.) és a 23. sír is az 154 Hoffmann

—Davidson No. 51 A. 155 Ebért (1913/a) 64., 69. ábra. 156 Koszcusko

—Valjuzsinics 5. — Szkubetov 30—31., 17. ábra. 157 Hoffmann

—Hewicker 95. t. 158 Bichir, Gh.: Les Sarmates an Bas-Danube. Dacia 21 (1977) 184—185., 1. kép. 159 Minaeva IV. tábla 160 Rostovtzeff (1941) 3., 141. 161 Maximova 46. — Pfeiler—

Lipitz 110—111. 162 'Szmirnov (1959) 37. kép 11—12. 163 Marcsenko, I. D.: Raszkopki vosztocsnovo nekropolja Fanegorii v. 1950—1951. MIA 57 (1956) 122. 332