A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

kutatáshoz kihívta Pauliny Mihály tanítót is, aki egy délután volt jelen az ásatásnál. Az aranytárgyakat részben az ő jelenlétében találta. Az összes leletet (orsókat, bronzokat, aranytárgyakat) bevitte az elöljáróságra. Véleménye szerint a terület kimerült.

104 A temető Kiskőröstől keletre, a vágóhíd közelében fekszik, nagyjából ÉÉNy—DDK irányú alacsony, homokos földháton. A gazdag avar anyag láttán László Gyula ásatott a területen. A fejedelmi temetőt teljes egészében közölte. Az alábbiakban az ő leírására támaszkodunk.

105 A földhátat még ma is talajvizes, nádas területek övezik. Az ásatáskor, amelyek tavasszal és ősszel folytak, mintegy két és fél méteren alul minduntalan elárasztotta a sírokat a bőven feltörő talajvíz. A sírokat nem is ásták általában ennél mélyebbre. Néhány mélyebb sírt nyilván száraz időben vagy nyáron áshattak meg. A sírok mélységét és a terület felszínét figyelve arra következtethetünk, hogy a temetőt az avarkorban nádassal, vízzel körülvett szigetre telepítették, amelyre csónakkal lehetett bejutni. Esetleg az É—ÉNy-i felén lehetett egy keskeny földnyelv, amelyen nyári időben száraz lábbal is meg lehetett közelíteni a területet. A temetőt néhai Gyökér József kiskőrösi vadőr fedezte fel, aki fáradhatatlanul és jó érzékkel járta a határt s figyelt minden olyan jelre, amely elmúlt korok emlékeiről adhatott hírt. A Kiskőrös környéki temetők javarészét az ő figyelmének köszönhetjük. A magyar régészeti kutatás szerencséjére Gyökér kutatószenvedélyét Pauliny Mihály Kiskőrös-feketehalmi tanító helyes útra terelte. Mindketten részt vettek a Vágóhíd-dűlői ásatáson, amely 1934—38 között László Gyula vezetésével folyt és 75 sír feltárásához vezetett. Az ásatást az indította el, hogy Gyökér József páratlan szerencsével a földhátnak éppen azon a pontján kezdett el kutatni, ahol a temető épen maradt leggazdagabb gyermeksírja feküdt. Szakszerűen feltárta és leírta, lerajzolta az avar sírt, majd az anyagot a Nemzeti Múzeumba szállította. Amint az a temető térképéből is látszik, ez a nagyértékű terület még nincs teljesen feltárva, László Gyula becslése szerint még egyharmada a földben van (11. rajz). Az alábbiakban csak azokat a szarmata sírokat írjuk le részletesebben, melyekben aranylelet volt. 3. sír. A 210 cm mély sírt feldúlták. Koponyája a sír északi végében volt. 1. Ruhadísz (X. 1.). Vékony aranylemezből vágták ki ollóval, széleit nem dolgozták el. Alja egyenesre vágott, majd félköralakúan bekanyarodik. Elhegyesedő végei közel állanak egymáshoz. Két oldalán úgy vágták ki középen a lemezt, hogy háromszögű lett a megmaradt rész. Hegyein egy-egy, alján négy lyuk szolgál a felvarrásra. Lsz: MNM Népv. 7/1939. 1., Átm: 2,5 cm, Sz: 1,5 cm, súlya (4 db együtt): 0,5 gr, Fn: 131.8., An: 807, E: 65. 2. Ruhadísz (X. 2.). Az előbbi párja, de ennek alja is kerek, egyik íve pedig kihajlik. Lsz: MNM Népv. 7/1939. 1., Atm: 2,5 cm, Sz: 1,7 cm, régi Fn: 135.8., új Fn: 3424, An: 807, E: 65. 3. Ruhadísz (X. 3.). Az 1. alatt leírt párja. Ennek is egyenes az alja. Mindkét íve hiányzik. Lsz: MNM Népv. 7/1939. 1., Átm: 2,5 cm, Sz: 1,3 cm, régi Fn: 135.8. új Fn: 3424., An: 807, E: 65. 4. Ruhadísz, (X. 4.) Az 1. alatt leírt ruhadíszhez hasonló lemez két íve. Nem tartozhat a 2—3. számú darabhoz, mert a törésfelületek nem illeszkednek. (Hacsak fel nem tételezzük, hogy közbül is hiányzik egy darab). Ez annyit jelent, hogy legalább 4 db hasonló ruhadísz volt eredetileg. A leltárkönyvben csak 3 darab szerepel, a MNM kartonján pedig 1 ép és 4 töredék. Hogy a különálló ívek nem később tépődtek le, arra Párducz Mihály könyve a bizonyíték, ahol ugyan három darabról esik 104 Keltezés 1934. május 19. MNM Régészeti Osztálya, Irattár 36/1934. 105 László Gyula: Etudes Archeologiques sur l'histore de la Société des Avars. Arch. Hung. XXXIV. (Budapest, 1955) 21—38. 312