A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

géjén végig fanyomok látszanak. Markólatnyúlványának vége rézsútosan, pengéjének hegye egyenesen letörött. Lsz: DIM 61. 1. 8., H: 77 cm, markolat H: 10,8. A 3. sírról a leltárkönyvi bejegyzés alapján annyit tudunk, hogy gyermeksír volt. Egyetlen melléklete: 1. Rozetta, 2 db (VIII. 16—17.). Vékony aranylemezből kinyírt négyszirmú rozetta, préselt. Félkörösen kidomborodó közepe .sima felületű. Kerületén sűrű rovátkolású borda fut körbe. A szirmok széleit is ilyen díszíti. A szirmok közepét átfúrták. Az egyik példány ép, a másik gyűrött és két szirma hiányzik. Lsz: DIM 61. 1. 13., Sz: 1,3 cm. A feltárás során további négy szarmata sírt (7., 12., 15., 39.) talált Szabó János Győző. A négy sír tájolása D—É és DNY—ÉK. A sírgödrök déli vége keskenyebb volt, alakjuk tehát trapezoid. A rövidebb oldalak kifelé íveltek. A négy sír közül kettő (7., 12.) feldúlt volt. A leletanyag szegényes. Két sírban volt agyagedény: gömbös palack a 15. sírban, nyúlánkabb, hordótestű palack a 39. sírban. Mindkettőben a lábak végén. Kovakő, vaskés, orsógomb, apró paszta és karneolgyöngyök képezik a régészeti emlékanyagot. A szórványok között kis ezüsttükör fordul elő és edények. A megtalált és feldúlt sírok a domb tetején, annak hosszanti gerincén húzódtak végig.

88 A leletanyag minden darabja a szarmatakor II. szakaszából való.

80 2. JÁSZBERÉNY — Csegelapos Az anyagot Supka Géza szállította a Nemzeti Múzeumba és részben ő is ásta azt. Miután erről semmiféle feljegyzésünk nem maradt, csak feltételezhetjük, hogy a sírok előkerülése után Supka kiment a helyszínre, összeszedte a leleteket és kibontotta a látható sírokat. 1. Aranygyűrű, kígyóformájú (VIII. 18.). Háromszögmetszetű teste a fejénél a legszélesebb, végét laposra kalapálták, ebből képezték ki a fejét. Szemét két arany gömböcskével (granuláció) jelezték. Fejének hegyesedő végét keresztben beirdalták. Testét egyszer megtekerték, majd ennek síkjára merőlegesen, S-alakban egyre kisebbedve, kiképezték a farkát. A részek találkozásánál, a fejétől a farka felé haladva, 4—3—2—1 gömböcske díszíti. Lsz: MNM 59/1913. 1., Átm: 2,1 cm, H: 2,0 cm, súlya: 6,29 gr, régi Fn: 135.7., új Fn: 3434, An: 555, E: 44/a, de jelenleg a MNM régészeti kiállításában. 2. Aranygyűrű (VIII. 19.). A belefoglalt karneolba faun alakot véstek. Lsz: MNM 59/1913. 2., Átm: 2,2 cm, Sz: (a fejénél) 0,9 cm, súlya 7,47 gr, régi Fn: 135.7., új Fn: 3434, An: 554, E: 44/a, de jelenleg a MNM régészeti kiállításában. 3. Antoninus Pius ezüst érme. Lsz: MNM 59/1913. 3. 4. Fibulad) Áttörtművű, aranyozott bronzból készült, amazonpajzs formájú. Lsz: MNM 59/1913. 4. 5. Fibula(?) töredéke. Az előző párja, de csak ívének alsó feléből maradt meg egy kicsi töredék. Lsz: MNM 59/1913. 5. 6. Kéttagú ezüst szíjvég (?). Az egyik tag hátrafordulva csuklót alkot. Lsz: MNM 59/1913. 6. 7. Szívalakú ezüst csüngődísz. Lsz: MNM 59/1913. 7. 8. Ezüsthuzal, négy szálból fonták. Lsz: MNM 59/1913. 8. H: 7,0 cm. 9. Karperec, ezüstlemezből csavarták. Lsz: MNM 59/1913. 9. 10. Karperec, Kerekmetszetű, bronz, végei felé vastagodik. Lsz: MNM 59/1913. 10. 11. Karperec, téglalap metszetű, bronz. Lsz: MNM 59/1913. 11. 12. Karperec, bronzsodronyból fonták. Egyik végén hurok, a másikon kapocs. Lsz: MNM 59/1913. 12. 13. Fülbevaló, 2 db. Bronz, rácsavart végekkel. Lsz: MNM 59/1913. 13. 14. Kés, vas. Fátok rátapadt részei látszanak rajta: Lsz: MNM 59/1913. 14. 15. Gyöngy, bevésett meanderes vonaldísszel. Lsz: MNM 59/1913. 15. 88 Szabó János: Füzesabony—Kettőshalom. Rég. Füz. I. 14 (1960) 46. — Arch. Ért. 89 (1962) 259—260. — Rég. Füz. I. 15 (1962) 20. — Rég. Füz. 19 (1965) 8. — Arch. Ért. 93 (1966) 292.— Rég. Füz. I. 25 (1972) 9. — Szabó 44. 89 A leleteket Szabó János Győző készül feldolgozni, aki azonban készséggel mutatta meg a leleteket. Fogadja érte köszönetünket. 306