A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

szabályos távolságban, három granulációs kúpocskát forrasztottak. A gúlaalakú kúp alján három gömböcske van, tetején egy gömböcske ül. A gúlás dísznek felező pontjára egy gömböcskét forrasztottak. Lsz; DJM 54.13.1. Átm: 2,7 cm, Sz: 0,26 cm, V: 0,09 cm. 2. Karneolgyöngy. Erősen lapított, gömbalakú, töredezett. Lsz: DJM 54.13.1. Elveszett. 3. Aranygyöngy, 3 db (VII. 21—23.). Vékony, bordázott aranylemezből sodorták hengeresre. A bordák körbefutnak. Az egyik darab összelapított, a másik kissé hajlott. Lsz: DJM 54.13.2., Átm: 0,2 cm. H: 1,7—1,5 cm. 4. Hatkaréjú rozetta, 3 db (VII. 24—25). Vékony aranylemezből préselték. Középpontjában félkörös kidudorodás van, melyet rovátkolt drótutánzat vesz körül. A levelek szélét is rovátkolt drótutánzat díszíti. A hat levél közül négy lyukasztott, három egymás melletti szirom és a velük szemben levő. Lsz: DJM 54.13.3., Átm: 1,3— 1,5 cm. (A felvételen csak 2 db szerepel, mert a harmadik a régészeti kiállítás lebontásakor elkeveredett.) A leletről először Kaposvári Gyula adott hírt.

81 Párducz Mihály az első periódusba osztotta.

82 Stanczik Ilona is említi Szolnok történetéről írott tanulmányában.

83 29. TATÁRSZENTGYÖRGY Leletkörülményeiről semmit sem tudunk, mivel a fülbevaló a Nemzeti Múzeum régi, leltározatlan szórványanyagából került elő. 1. Fülbevaló, arany (VII. 26.) A keskeny, téglalap alakú aranylemez egynegyedét drótszerűen kerekre kalapálták, majd a végét elvékonyították. Az aranylemez másik végét vékonyra kalapálták, aztán tölcséresen egymásra hajlítva tokot képeztek belőle. Ebbe csúsztatták az elvékonyított végét. A fülbevaló pántjára, egymástól szabályos távolságra, három granulációs kúpocskát forrasztottak. Á gúlaalakú kúp. alján három gömböcske van, tetején egy gömböcske ül. Lsz: MNM Népv. 64.17.1., Átm: 2,5 cm, súlya: 3,22 gr, Fn

: 7093, N: 852, E: 68. 30. TÁPIÖSZELE — Szumrák dűlő Bottyán Árpád 1938 óta ásott itt egy nagy szkíta temetőt, melynek területén szarmata sírok is előkerültek. 1947. szeptember 9—11. között Párducz Mihály folytatta a munkát és feltárta az 1—55. sírokat. (Térkép híján a sírszámozást újra kezdte.) A szkíta sírok között két kora szarmata sírt (53., 55.) tárt fel. Az 53. sír egy halomszerű kiemelkedés legmagasabb pontján került elő 48 cm mélyen. A hanyatt fekvő, nyújtott női váz hossza 135 cm. Irányítása DDK—ÉÉNy. A viszonylag gazdag sír (bronzkarika, állatcsont, üveggyöngyök, bronzcsengő, edény, hengeres bronzszelence) mellékletei közül minket két dolog érdekel. 1. Nyak körül gyöngysor. 34 db gömbölyű karneol. 1 db ametiszt, 1 db kerek üveg, 1 db korai. 2. Csüngő. Valószínűleg az említett nyakláncon volt az aranyból készült lunulaszerű csüngő. A csüngőnek csaknem teljes kört alkotó főrésze két lemezből áll. Az első lemez sima, a felső bordaszerűen kiemelkedik. A két végén kerek foglalatban kék üveg gyöngyök vannak. Ezekkel szemben van a bordázott, felforrasztott akasztófül és ez alatt az alapjával a csüngő főrészére forrasztott háromszögű rekesz amelyből azonban az ékkő kihullott. A forrasztás fölött két aranygömböcske látható. Lsz: MNM Népv. 3/1948. 111., Átm: 1,5 cm, M: 1,9 cm, súlya: 0,71 gr, An: 876, E: 81 Kaposvári Gyula: Szolnok a népek országútján. Jászkunság 1/1954/33. 82 Párducz (1956) 179. 83 Stanczik Ilona: Szolnok története az őskortól a honfoglalásig. Kaposvári Gyula— Mészáros Ferenc szerk.: Szolnok város története. (Szolnok, 1975). I. 18. 301