A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

27. REGOCZE — Idina A lelőhelyről és leletkörülményekről Gubitza Kálmán tollából ismerünk egy rövid összefoglalót.

74 Miután ez a leghitelesebb és nehezen hozzáférhető, az alábbiakban az ő leírását követjük. A lelőhely Regőcétől északra, a bajai országúttól és a vasútvonaltól balra, tehát nyugatra, a „Lebuki csárda" alatt, az Idina vize mellett fekvő legmagasabb bucka tetején található (6. rajz). 1905 tavaszán Hiel József regőcei jegyző különféle leleteket küldött a BácsBodrog vármegyei Történeti Társulat zombori múzeumába, melyeket földmunka közben találtak a falu határában. Egy részüket már Gubitza is keltának határozta meg. (Ez a lelőhely, bár közel fekszik, nem azonos az aranyak előkerülési helyével.) 1906. augusztus 25-én Gubitza kiment a helyszínre, ahol megtudta, hogy Bessenyei Lukács szőlő alá rigolíroztatott és akkor találták, csontvázas sírok mellett, a minket érdeklő leleteket. 1. „A függő aranylemezből van kalapálva. Egyik vége szélesebb és úgy van öszszehajtva, hogy a másik hegyes végét befoghassa. A közlemez külső oldalán arányosan elosztva három ponton 3—3 gömbből alakított gúlácska van. Átmérője 3 cm. A lemez 0,4 cm széles." 2. Karneolgyöngyök, 3 db. ,,Az egyik szem vörös, a másik fehéres, a harmadik sárgás." Volt még a leletben 15 db kisebb-nagyobb karneol gyöngy, 7 db babszem nagyságú tömör aranycsepp, olyanféle, mint amilyent a „függőkön csüngő gyanánt ma is használnak." A fülbevaló párjáról azonban nem sikerült semmit sem megtudni. Lehetségesnek tartja, hogy ezt a felsorolt leletekkel együtt, bajai ékszerészek szerezték meg. Gubitza próbaásatást is végeztetett, de eredmény nélkül. Az anyagra elsőként Párducz Mihály hívta fel a figyelmet, de leírásából világos, hogy a leleteket nem látta, csak Gubitza Kálmán közleményéből ismeri.

75 A pontus-germán emlékcsoportról írott könyvében Párducz csak megismétli korábbi szavait.

76 Háromkötetes Korpuszából pedig egyszerűen kimaradtak a regőcei leletek. A Szegedi Régészeti Intézet az 1940-es évek elején feldolgozta a zombori múzeum teljes régészeti anyagát. A felfektetett leltárkönyv egyetlen másolati példányát a bajai múzeum őrizte meg s ebből tudjuk, hogy a regőcei leletek a 3037—3045. szám alatt kerültek beleltározásra. Az ekkor készült fényképes leírókartonokon lemezke, üveggyöngy, fibula rugójának töredéke, öntvény rögöcskék, 2 db gömbölyű karneol szerepel.

77 Az egyik kartonon a megjegyzés: „Gubitza K. ajándéka." Ez az anyag lehet ugyan részben szarmata, de mindenképpen annak későbbi szakaszából való. Mindez azt jelenti, hogy az aranytárgyak már nem kerültek Zomborból Szegedre a feldolgozáskor, tehát régebben elkallódtak. Párducz a regőcei leletet az első periódusba sorolja.

78 Magunk is odatártozónak véljük.

79 74 Gubitza Kálmán: Regőcei leletek. A Bács—Bodrog Vármegye Történelmi Társulat Évkönyve 23 (1907) 120—122. 75 Párducz (1931) 138. 76 Párducz (1935) 22. 77 A leltárkönyvet és a kartonokat jelenleg a MNM Régészeti Adattárában őrzik. 78 Párducz (1959) 179. 79 Kőhegyi (1973) 280. — Kőhegyi (1974—75) 325. 299