A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
ta sír közül háromban feküdtek gazdag arany mellékletek, a másik kettőben „szegényebb" leletek voltak. 52 A lelőhely a Tisza és a Bükk hegység nyúlványai között fekszik, egy alacsony dombháton. A hegységről lefolyó patakok vizétől a környék mocsaras. A kora szarmata anyag közlésének jogát az ásató Vaday Andreának adta át. Az ő szívességéből tudom, hogy a leleletek (patkó alakú csüngő, aranycsövecskék, gyöngyök, kés, karperec, kerámia, fibula) az I. századra keltezhetők. 21. MEZÖCS ÁT — Kintelen szőlők A leletről csak annyit tudunk, amennyit a leltárkönyv bejegyzése tartalmaz: „Csontvázas sír, faásás közben találták 60 cm mélyen. A 2 fülnél a 2 fülbevaló (Rövid üresen hagyott hely, ahová a gyöngyök számát akarták beírni utólag) gyöngy a nyak tájékán, közöttük az arany tubusok. (Kb. 4 gyöngy, 1 tubus elosztásban.) A fej mellett nagy edény, mellette kis füles edény, melynek füle a perem fölé emelkedett. A bokák között egy edény. Az alsókarszárakon valószínűleg 1—1 karperec. A medence táján kb. 15 cm hosszú bronz tű, melynek vége be volt csavarva. Sírirány: É—D, fejjel D-nek. — Behozta Kiss Károly, aki 1951. szept. 15-én találta. Vétel 250 Ft-ért. 53 A találó előadásában — mint annyiszor — valós elemek keverednek valótlanokkal. Három edény aligha volt a sírban. Közülük egyet sem hozott be, de nem kerültek leltározásra a karperecek és a szokatlanul hosszú bronztű sem. A MNM Népvándorláskori leltárkönyvében az alábbi leletek szerepelnek: 1. a) Fülbevaló, arany (VI. 20.). A téglalap alakú aranylemez egy negyedét drótszerűen kerekre kalapálták, majd a végét elvékonyították. Az aranylemez másik végét vékonyra kalapálták, azután tölcséresen egymásra hajlították. Ebbe csúsztatták az elvékonyított végét. A fülbevaló testén, egymástól szabályos távolságban, keskeny pántból kerek rekeszt forrasztottak, melybe kék követ (?) foglaltak. A közbülső felületre két helyen, négy gömböcskéből álló, gúla alakú granulációt forrasztottak. Lsz: MNM Népv. 17/1952. 1., Átm: 3,2 cm, súlya (a másik darabbal együtt): 7,20 gr, régi Fn: 3403, An: 640, E: 51/a. b) Fülbevaló (VI. 21.). Az előbbi párja, technikai kivitelben és díszítésben is hasonló, de az egyik kő kiesett a foglalatból. A granulációs gúla felső gömböcskéje mindkét díszítésről hiányzik. Lsz: MNM Népv. 17/1952. 1., Átm: 2,9—3,1 cm, súlya (az előző darabbal együtt): 7,20 gr, régi Fn: 135.6., új Fn: 3403, An: 640, E: 51/a. 2. Aranygyöngy, 6 db (VI. 22—27). Vékony, bordázott aranylemezből sodorták hengeresre. A bordák körbe futnak. Lsz: MNM Népv. 17/1952. 2. H: 1,7—1,8 cm, Atm: 0,3 cm, együttes súlyuk: 1,2 gr, régi Fn: 135,6, új Fn: 3403, An: 640, E: 51/a. 3. Lapított karneolgyöngyök, 36 db. (A raktárban nem találtuk őket. Talán elkeveredtek). 4. Beszámozták, de aztán három sornyi üres helyet hagytak, s csak aztán írták a leletkörülményekre vonatkozó hosszabb szöveget alá. Arra számítottak, hogy a találó még behozza az általa elmondott — a valóságban nem feltétlenül létező — leleteket (3 edény, hosszú bronztű, karperecek). A szakirodalom egyetlen esetben említi és az I. periódusba sorolja. 5 ' 1 22. MONOR vidéke Monorról két lelőhelyet ismerünk. A Monor-Csév pusztán (Kégl János birtoka) előkerült anyag bizonyosan a II. periódusba sorolható. 55 Párducz Mihály 52 Patek Erzsébet: Mezőcsát — Hörcsögös. Mitt. Arch. Inst. 1/1970/118—120. 53 MNM Népv. 17/1952. 1—4. 54 Párducz (1956) 179., a 30. lelőhely. 55 Párducz (1941) 19—20., Párducz (1956) 180. 292
