A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Bökönyi Sándor: Szarmata állatcsontleletek Biharkeresztes Ártán–Nagyfarkasdombról

rozat teljes koponya, de legalábbis fajtatani szempontból jellemző részeket kép­viselő koponyarészlet áll rendelkezésünkre. Hibát követnénk el itt, ha a Tác­gorsiumi (Bökönyi, 1974, 323 skk; 1984, 66 skk) vagy akár a római birodalom más területein megfigyelt változatosságot, vagy fajtasorozatot (Harcourt, 1974, 151; Jourdan, 1976, 207 skk; Hemmer— Eichmann, 1977, 268) várnánk el, akár a szarmata lelőhelyek összességét tekintve is. (Ennek ui. gyakorlati állattenyész­tési s ugyanakkor kulturális alapjai hiányzottak.) Annyit azonban máris tudunk, hogy a szarmatáknál jelenleg két kutyatípust — az egyik esetben talán tudatosan tenyésztett fajtát is mondhatnánk, a másik esetben azonban semmi esetre sem, innen ez az óvatos megfogalmazás — isme­rünk : az egyik szarmata többcélú átlag kutya, mely középnagy testű, a farkasra koponyaalkatilag hasonlítható, ám fejlettebb típus, a másik a gall-római agár helyben továbbtenyésztett, gyakran a helyi kutyákkal véletlenül vagy tudatosan keresztezett formája (Bökönyi, 1976, 52 skk). Ilyen agarak szinte minden feldol­gozott állatcsontanyaggal bíró szarmata lelőhelyről, így Kunszállás-Alkotmány Tsz-ből, Kunszentmiklós-Bak-ér-ből, Szabadszállás-Józanról (Bökönyi, 1976, 52) és Bánhalma-Czebe pusztáról (Vaday—Vörös, 1977, 105) előkerültek. Ezek sze­rint valószínű, hogy ez a kutyafajta a szarmatáknál szélesen elterjedt volna. Ez kapcsolatban áll vadászeb mivoltukkal, elsősorban ui. nyúlvadászatnál hasz­nálták őket (nem lehet véletlen, ezzel összefüggésben a mezei nyúl csontjainak előfordulása lelőhelyünk anyagában). Biharkeresztes—Ártánd-Nagyfarkasdomb két kutyája is ilyen, a helyi szarmata kutyákkal átkeresztezett agárnak tartható. Koponyájuk (1—2. ábra) kétségtelen agár-jellemvonása a megnyúltság, különö­sen az arcorri részé (melynek jó jelzői a praemoláris fogak közt jelentkező héza­gok), a tágas agyüreg, a keskeny és erősen csapott homlok. E szempontokból a két kutya annyira hasonlít egymáshoz, hogy felülnézetben koponyáik kontúrjai csaknem tökéletesen fedik egymást. (Nem lehetetlen egyébként, hogy leszárma­zási kapcsolatban álltak egymással.) Egyetlen különbség, hogy az idősebb (ma­turus) korú kutyánál a médián taraj erősebben kifejezett és a nyakszirti pikkely jobban hátraugró; egyik sem agár jellemvonás. A fiatalabb kutyánál a médián taraj és a homlok alakulása közel ideális, csupán a felső orri régió — akárcsak a másik kutyánál is — a^ kelleténél kicsit magasabb. Egyébként a két kutya nagysága is igen megegyezik egymással. A fiatalab­bik Koudelka (1884) módszerével 60,3, az idősebb 58,1 cm marmagasságú, tehát egy átlagos német juhászkutyának, vagy egy nagyobb hím dalmatinernek felel­nek meg. Végtagcsontjaik alapján egyébként kifejezetten futókutya típusúak, tehát nyilván vadászkutyák lehettek. Kisfarkasdombon előkerültek még egy, az előbbiekhez hasonló nagyságú, ám normális, azaz hézagmentes előzépfogsorú kutyakoponya darabjai mandibu­la jávai és néhány végtagcsonttal együtt (25. gödör). Valamivel nagyobb és főleg erőteljesebb egyedből származott egy 22,5 mm-es Mi-ü mandibula (I. ház) néhány végtagcsonttal és egy kistestű kutya proximalis humerusdarabja, jól mutatva lelőhelyünk kutyáinak nagy variabilitását. Az egyetlen tyúkcsont, egy jobb femur, Nagyfarkasdombról került elő. Saj­nos nem mérhető, de kistestű, nyilván helyi eredetű fajtára mutat. A kevés vadállatmaradvány közül a gímszarvas egyetlen lelete egy vetett agancsdarab (Nagyfarkasdombról), mely tehát nem elejtett állatból, hanem gyűjtött, eszközésítésre használt agancsból való. Kb. 215 mm-es rózsakörméreté­vel ma legfeljebb közepes trófeának számítana. Egyébként a gímszarvas az a vadállatfaj, amelynek maradványai — ha kis számban is — a legtöbb szarmata lelőhelyen megtalálhatóak. Kisfarkasdombról került elő a 25. gödörből az egyetlen vad ragadozófajta, a borz, melyet egy nem teljesen kifejlett (subadultus) egyed bal humerusa kép­visel. A csont proximalis epiphysise levált, s az állat nem teljesen kifejlett volta miatt a csontról méretek felvétele céltalan. 259

Next

/
Thumbnails
Contents