A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes-Ártánd Nagyfarkasdombon

kedelem. A jazigok ezért dühödten támadtak Pannónia Inferior és Dacia ellen. Hadrianus 107—108-as győzelmét újabb jazig mozgolódás követte 108—109-ben, Dacia előterében is. A béke 110 elejére állt helyre, amelynek a felvonultatott tekintélyes számú római haderő adott nyomatékot.

70 A fegyvernyugvás egyik döntő oka — véleményünk szerint — az lehetett, hogy a jazigoknak sikerült a II. század elejétől mélyen benyomulniok a Tiszántúlra. A Tisza térségében és a Tiszántúlon talált dákokat nagy részben meghódították és magukba olvasztották.

71 A mi vizsgált szarmata telepünk etnikumába is ekkor olvadhatott be a dák komponens. A szarmaták azonban még nem válhattak az egész Tiszántúl uraivá és további feszítőerőként működött a roxolánoktól való elszakítottáguk s az, hogy a pontusi kereskedelmi áru nem jutott el hozzájuk. Ez magyarázza a 117—118-ban kirobbant jazig—roxolán háborút, amelyben a Dacia tartomány északi—északkeleti határainak előterében élő, provincián kívüli dák törzsek is részt vehettek.

72 E harcok során mutatkozott meg Dacia provincia védelmi rendszerének minden gyengesége. Ezért hoztak létre Dacia Inferior néven külön provinciát. Ügy tűnik, valamivel később Dacia északi részén is új tartományt alakítottak ki: Dacia Porolissensist. A három tartomány védelmi rendszerének képét a speciális földrajzi helyzet, Dacia hídfőállás jellege ugyanúgy meghatározta, mint az egyes határszakaszokkal szemben álló ellenség fenyegetése

73 („szabad dák front", „jazig arcvonal" és „roxolán front"). A 119-es évektől viszonylagos békeidő következik. A Tisza bal partjától Dacia provincia nyugati határáig most már jazig fennhatóság alatt volt az Alföld. A dákokkal való keveredés a hódító szarmaták életmódjában fontos változást idézett elő, s feltehetően nagy szerepet játszott a megtelepedett életmódra való áttérésükben is.

74 A békeévek kedveztek a kereskedelemnek. Megindul a barbárok földjére és Dacia provinciába a különböző tárgyak importja. A birodalomból érkező iparcikkek és kultúrhatások a fényűzési cikkekben és a kézműipar technikai fejlődésében mutatkoznak meg. Rómának ezt a hatását a lengyel kutatás infiZirációnak nevezi, s ennek roppant nagy hatást tulajdonít a Barbaricum gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődésében.

75 Nálunk ehhez még csak a kezdeti lépéseket tették meg. A Kis- és Nagyfarkasdomb elfoglalása a II. század első évtizedeiben történhetett. A békés kereskedelem első árucikkei, a pannóniai szürke áru, a brigetiói festett kerámia már a század első felében eljuthatott területünkre. A mai magyar—román határral csaknem párhuzamosan a mi területünkön (Hajdú-Bihar m.) II—

III. századi szarmata telepek, temetők sora úgy található, hogy egy határozott vonallal ezek összeköthetők: Bojt, Ártánd-Zomlin, Ártánd-Kis- és Nagyfarkasdomb, Berekböszörmény-Csomóstanya, Berekböszörmény-Korhány, Berekböszörmény-Páldomb, Körösszegapáti, Körösszakái-Homokbánya. Ezek a lelőhelyek 5—8000 lépésre (4—6 km) találhatók a Sebes-Köröstől. Egymástól való távolságuk pedig 4,5—5 km között van. Ezek az adatok tényszerűen mutatják, hogy szisztematikusan megszállták az Alföld keleti peremét már a II. század elején egészen addig a legkeletibb pontig, ameddig Róma engedélyezte, vagy talán csak szemet hunyt fölötte. Nem lehet véletlen, hogy a fentebb említett II—

III. századi lelőhelyeink katonai szempontból igen jól védhető területek. Az ártándi Kis- és Nagyfarkasdomb szinte bizonyosan az az élő vízzel teljesen kö70 Ballá Lajos: Dacia II. századi hadtörténetének kérdéseihez (106—167) АЁ 92/1965/ 142. 71 M. Macrea i. m. — Mócsy i. m. AAH IV (1954) 126. 72 Ballá i. m. 143. 73 Ballá i. m. 143. — W. Zwikker: Studien zur Markus-Saule. (Amsterdam. 1941) 28. 74 Mócsy i. m. AAH IV (1954) 126. — Visy i. m. MFMÉ 1970—1 28. 75 Kőhegyi Mihály: A Szentes-Berekháti későszarmata telep két vasmécsese. MFMÉ 1969—1 97. további irodalmat lásd uo. 3, 4, 5. jegyzet. pest, 1966) 595. 237