A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes-Ártánd Nagyfarkasdombon

M. Nepper Ibolya Császárkori szarmata telep Biharkeresztes Ártánd-Nagyfarkasdombon A Nagyfarkasdomb a Csörsz árok belső oldalán helyezkedik el a Kisfarkasdombtól alig 200 méterre.

1 Szigetszerűen ölelte körül az egykori vízjárta terület а К—Ny-i irányban 450 méter hosszan húzódó 150 méter széles nagy dombot. Bolygatatlan magassága 2—4 méter között mozgott. A Biharkeresztes és Artánd község határán elhelyezkedő dombon 1965-ben a biharkeresztesi Aranykalász Tsz homokbányát nyitott.

2 A megkezdett leletmentő ásatás felváltva folyt a Nagy- és Kisfarkasdombon és csak 1975-ben fejeződött be.

3 A leletmentő ásatás során hét korszak emlékanyaga került felszínre. A legkorábbi korszakot lelőhelyünkön az alföldi vonaldíszes kerámia fiatalabb korszakát jelentő esztári csoport telepe képviseli.

4 A rézkori telep tűzhelyének

5 tiszapolgári színezetű kerámiája, a késő bronzkort jelentő gávai kultúra feldúlt telepének anyaga a folyamatos lakottságot bizonyítja a területen. A késő vaskort hamvasztásos és csontvázas La Téne С korra datálható kelta temető sírjai képviselik. Az i. sz. II. században az egész Nagyfarkasdomb, s vele egy időben a Kisfarkasdomb is egy hatalmas kiterjedésű szarmata falu volt. Ök települtek meg elsőként az ér túlsó partján a Kisfarkasdombon. Nagy valószínűséggel a IV. század második felében mind a két dombot a germán gepidák használták temetőként. Míg a Kisfarkasdombon csak e két korszak emlékanyaga került elő, a Nagyfarkasdombon honfoglaló és kora Árpád-kori temető leleteit is megtaláltuk. Lelőhelyünk roppant gazdagsága egyben azt is jelentette, hogy a szarmatakori telepjelenségek legnagyobb része bolygatott, így ritkán tudtuk az eredeti állapotot rögzíteni. Feldolgozásunk témája a szarmata telep, súlyos rongálódást szenvedett a gepida és az Árpád-kori temető sírjainak beásásával. A domb erózió általi kopása, a feltárt területek közötti valamikori teleprészek újbóli és újbóli elpusztítása (a sorozatosan nyitott homokbányák) már az 1930-as években megbolygatták a területet

6 és megnehezítették helyzetünket. Mindezek ellenére a Nagyfarkasdombon 12 750 m

2 területen feltárt szarmata telep az eddig feltárt és publikált legnagyobb kiterjedésű telep. Ez kiegészül a kisfarkasdombi teleprésszel s 1 M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes Ártánd—Kisfarkasdombon DMÉ 191. 67—118. 2 Mesterházy Károly: Rég. Füz. Ser. I. No. 19. 1966. 43. 3 Mesterházy Károly: Rég. Füz. Ser. I. No. 20. 1967. 62. — Mesterházy Károly—M. Nepper Ibolya: Rég. Füz. Ser. I. No. 21. 1968. 52. — M. Nepper Ibolya: Rég. Füz. Ser. I. No, 23. 1970. 43. — M. Nepper Ibolya: Bég. Füz. Ser. I. No. 25. 1972. 47. — M. Nepper Ibolya: Rég. Füz. Ser. I. No. 26. 1973. 58. — M. Nepper Ibolya: Rég. Füz. Ser. I. No. 27. 1974. 53. — Mesterházy Károly: Rég. Füz. Ser. I. No. 27. 1974. 57. — Mesterházy Károly—M. Nepper Ibolya: Rég. Füz. Ser. I. No. 28. 1975. 71. 4 Nándor Kalicz—János Makkay: Die Linienhandkeramik in der grossen ungarischen Tiefebene. Studia Archaeologica VII. Bp. 1977. 121. 5 Módyné Nepper Ibolya: Rézkori tűzhely Biharkeresztes Nagyfarkasdombról. DMÉ 1965/1966. 431—440. 6 Sőregi János: DMÉ 1934. 52—53. 101