A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

évek végén nem több, mint 31—64 fillér.

54 Holott ő nem vette figyelembe a kendertermelés tényleges rezsijét, vagyis a földnek, a munkaeszköznek a lekötését, sem azokat a munkákat, amelyeket a családtagok, vagy a segítségben ingyen dolgozók adtak hozzá. Nyilvánvaló tehát, hogy a kenderfeldolgozásba befektetett érték más körülmények között több hasznot hozhatott volna. Valószínűleg ez volt a helyzet régebben is. Ez volt az oka, hogy vidékünkön nem foglalkoztak üzletszerűen a kenderfeldolgozással. A kenderből szőtt házivászon igen csekély mértékben vett részt az árucsere-forgalomban. A paraszti termelést azonban nem elsősorban az ár-bér-haszon kapitalista értékkategóriái szabályozták, hanem sokkal inkább az önellátás szükséglete s igen sok esetben a megszokás. A kenderből készült termékek alapvető szükségleteket elégítettek ki, tehát megtermelésükre szükség volt. így a kendermunkák beépültek a paraszti gazdálkodás organizmusába, s mindaddig ott volt a helye, amíg maga ez az organizmus meg nem változott. Vidékünk parasztgazdaságában a nők, elsősorban az asszonyok munkaidejének zömét a kenderfeldolgozás töltötte ki. Helyette az adott körülmények nem is tudtak volna más, hasonlóan fontos tevékenységet kifejteni, csak akkor, ha a gazdálkodás egész szisztémája megváltozott volna. (A havasi román pásztorok asszonyai pl. kb. ugyanannyi időt töltenek el a gyapjú feldolgozásával, mint a földművelők a kender feldolgozásával.) A kenderből készült vászonnemű használati értéke azonban sokkal több volt, mint annak piaci értéke. Hiszen ezelőtt még 50—60 évvel is igen sok pénzbe került volna — illetve került a polgárosultabb városokban! — a háziszőttesek pótlása. Hiszen a hagyományok által irányított rendszeres feldolgozómunka során a paraszti háztartásokban igen jelentős mennyiségű textilanyag halmozódott fel. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a kenderfeldolgozások során a falvakban olyan közösségi, társas kapcsolatrendszer alakult ki, ami szinte alapvetővé vált a fiatalok ismerkedésében, a párválasztásban, a paraszti művelődésben. Nemcsak a hagyományok átadásának, átvételének a közismert tényeire gondolok itt, hanem arra is, hogy a fonó-szövő nők munkájukkal teljesen azonosulhatnak: általa legszebb álmaikat valósíthatják meg. Kezük munkája nyomán valósul meg az az utolérhetetlen esztétikai érték, amelyet a népművészet, pontosabban a népi textilművészet képvisel. A felhalmozott textilmennyiség ugyanis átfogja szinte az egész háztartást, főként azokat a területeket, ahol az esztétikum szerepet kap. Egy átlagos parasztcsaládban a következő szőtteseket készítették: 1. Zsáknak való. Durva szöszből font, többnyire fehérítetlen fonalból szőtték, két alapvető minőségben. A ritkább, főként gabonaneműek tárolására szolgáló zsákokat két nyüsttel, a sűrűbb, apró magvak, liszt tárolására való liszteszsákot négy nyüsttel szőtték. A zsákvásznat nem díszítették, ritkán hosszanti sima csíkokat szőttek bele (a színesre festett fonalakat a csík helyén a vetőszálak közé eresztették fel, így az a vászon teljes hosszúságában kijött). 2. Ponyvának való. A zsákvászonnál is durvább, fehérítetlen, kétnyüstös vászon. Ebből készítették a hatalmas méretű, olykor 4—5 méter hosszú és ugyanilyen széles úgynevezett rostálló ponyvákat s a kisebb, szénahordó, hátaló ponyvákat (az ilyeneket Debrecentől keletre hamvas-пак, hammas-nák nevezik). 3. Szalmazsák vagy surgyé-vászon. Durva szöszből font, fehérítetlen fonalból, ritkásan, két nyüsttel szőtt vászon, amelyből az ágyakba való szalma befogadására való nagy zsákokat készítettek, vagy egyszerűen az ágyba rakott szalmát leterítették. 4. Tiszta kendervászon. Lényege, hogy mind a felvető szál, mind a ráhányó szál kenderfonalból készül. Ezen belül aztán sokféle rendeltetésű, ennek megfelelően többféle minőségű kendervásznat szőttek. A legvékonyabb kenderfonalból szépen fehérített ruhavásznat szőttek, amiből egykor a férfi és női fehérruhák készültek. Szőttek vastagabb, de szintén szépen fehérített lepedővásznat. Hasonló minőségben, de keskenyebb és valamivel sűrűbb szövéssel készültek a 303