A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Major Zoltán László: Közművelődés, társadalom, debreceniség az Alföld hasábjain

ellenük. Lassan kialakulóban volt köztük valami egység. Bocskai fellépése nemzeti és vallási célok szolgálatába igyekezett állítani őket. Letelepítésük eredményeként jöttek létre a hajdúvárosok és kb. félszáz falu.

20 1514 a hajdúk fellépése, a parasztháború olyan események, amelyek Dózsa felé fordítják a figyelmet. Mert ,,a történelemformáló egyéniségek eszmék és gondolatok szimbólumává válnak" — írja Rácz István megemlékezésében. Dózsát joggal állíthatjuk egy sorba John Ballal, Münzer Tamással és Bolotnyikovval. Alakja az utána következő korszakok forradalmi tudatának részévé vált. Idézi a kortárs humanista történetírókat Dózsa alakjának megrajzolásában, szól a tudomány és művészet érdemeiről a nagy parasztvezér jellemének és tetteinek átörökítésében.

21 A Dózsa-hagyomány szerepét vizsgálja Illyés Gyula művészetében Takács Péter. Minőségi változást lát a Dózsa György с drámában, eszmeileg felveti az elmulasztott történelmi lehetőségek problémáját.

22 Ezt a gondolatot veti fel Hermann István is, amikor a paraszti harc és a nemzeti harc egybefonódásáról, vezetők és vezetettek viszonyáról, a magyar történelem elmulasztott lehetőségeiről értekezik.

23 Dózsa táborában — ezt Rácz István is hangsúlyozta — a legértékesebb katonaelem a hajdúság volt. Ezért ő is szólt röviden eredetükről és azokról a társadalmi viszonyokról, amelyek közepette létrejött és élt ez a réteg. Érthető tehát, ha a XVI. századtól részletesebb az a kép, amely a hajdúság kialakulását és letelepülését ábrázolja a Hajdúszoboszló monográfiája с kiadványban. A mű mindenekelőtt a földrajzi adottságokat vázolja, majd töredékes régészeti anyag alapján a középkori magyar falu fejlődéséről ad vázlatos rajzot.

24 A XI. század derekán már heti vásárt tartanak Szoboszlón, 1214-ben találkozunk nevével a Váradi Regestrumban. A pápai tized jegyzékekben Péter szoboszlói pappal találkozunk az 1333., 1334., 1335. években. 1433-ban Brankovics rác despota átvette Debrecen városát és tartozékait. Szoboszló ezek között kell hogy legyen, de csak részbirtokként. Szoboszló és környéke már a XV. század elején az ország politikai és társadalmi életében sokszor vezető helyet elfoglaló családok birtoka volt.

25 A XVI. században már mezővárosi rangja van, s lakosságának száma 1000— 1200 fő. A törökök csak 1552-ben jutnak el ide, ettől kezdve rendszeresen dúlják. 1572-ben jelentős a pusztítás, 1594-ben pedig teljesen felégetik a települést. Korábban úgy vélte a történetírás, hogy teljesen elpusztult, az egyházi adózást kimutató dézsmajegyzékekből azonban kiderült, hogy a megfogyatkozott lakók újrakezdték az életet. A XVII. század első éveiben már újra 76 család lakik itt. Bocskai 1606. szeptember 2-án Kassán kelt adománylevelében Szoboszlót a Halasi Fekete Péter parancsnoksága alatt hadakozó, név szerint felsorolt hét századosnak és hajdúseregének adományozta, közösségi nemesi kiváltságokkal ruházva fel őket. A lovas hajdúkból mintegy 300—350 telepedhetett le, s a város lakossága a megtelepítés után legfeljebb 2000 fő lehetett. Az 1660-as Szejdi-járás során a lakosság egynegyede-egyharmada elpusztult.

26 A város az úgynevezett „öreg hajdúvárosok" csoportjába tartozott.

27 A szoboszlói reformáció gyökereit Makkai László az obszerváns ferencesek tevékenységében keresi. A hajdúkat pápistaság és németellenesség jellemzi. A letelepüléskor megszelídítésük nehéz. A puritanizmus először ellenállásra talál, de az 1660-as években Debrecenben 20 Szabó István: A hajdúság kialakulása. Alföld. 1956/3. 51—57. 21 Rácz István: Emlékezés Dózsa Györgyre. Alföld. 1972/9. 22 Takács Péter: A Dózsa hagyomány Illyés Gyula művészetében. Uo. 23 Hermann István: Szent Iván éjjelén. (Bp. 1969) 176—177. 24 Benda Kálmán: „A hajdúság múltja" (Hajdúszoboszló monográfiája.) Elhangzott: 1975. nov. 21-én Hajdúszoboszló város Tanácsának a város első írott említésének 900. évfordulója alkalmából tartott ünnepi tanácsülésén.) Alföld 1976/4. 25 Módy György: Hajdúszoboszló és környéke a XI—

XVI. században. In.: Hajdúszoboszló monográfiája (Hajdúszoboszló, 1975) 76, 78, 80, 87, 88, 94, 98. 26 Benda: i. 68. 27 Dankő Imre: A hajdúk eredete és megjelenése Szoboszlón. In: Hajdúszoboszló monográfiája (Hajdúszoboszló 1975) 149. 500