A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Major Zoltán László: Közművelődés, társadalom, debreceniség az Alföld hasábjain

mányok feldolgozását szorgalmazta. Béládi Miklós a folyóirat 1953—56 közötti munkáját értékelte, amikor kontsruktívan tudott beleszólni az országos irodalmi életbe, s ezáltal túlnőtt a debreceni kereteken. Czine Mihály hiányolta az Alföld költőinek és prózaíróinak egyetemes szemléletét, midőn azt mondotta, hogy Ozoráról is el lehet látni Párizsba. Kiss Ferenc pedig a magyar líra legkorszerűbb eredményeinek közlését és a mai valóság szociografikus feldolgozását várta el a folyóirattól.

3 Veres Péter a provincializmusról írt levelet,

4 Tóth Dezső pedig „Az Alföld nyolc hónapjá"-t elemezve kijelentette, hogy: „Sikerült az Alföldnek azt a tervét megvalósítania, hogy egy lényegében irodalmi folyóiratból, irodalmi-kulturális, irodalmi-művelődési folyóirattá alakult, mégpedig viszonylag nehéz időkben, legyőzve a szerkesztőváltozással együtt járó nehéz körülményeket." Elismeréssel szólt a folyóiratszemle sokoldalúságáról. „Kezd általános kulturális figyelővé terebélyesedni a lap."

5 Az 1965-ös évfolyam egy elemzője megállapítja, hogy a folyóirat közvetíti „az élő magyar valóságot" és „az élő magyar kultúrát".

6 Fülöp László leírja, hogy már a lap kezdeti szakaszában publikált néhány tekintélyes irodalomtörténész, s néhány olyan kritikus, akik országos hírűvé váltak. „A legjobb vidéki folyóiratok jelentős eredményei a provincializmus elleni szívós küzdelemben születtek." A szellem mozgása nem ismer földrajzi határokat.

7 „Debreceni fordulat vagy nem bűn a lokálpatriotizmus" címmel szólt a problémához Juhász Géza.

8 Egy másik irodalomtörténész a „vidékiség" tartalmát abban látta, hogy sok az elaprózódó, megrekedő szellemi energia. A fejlődést konstatálva ő is megállapította, hogy a folyóirat „túlnőtt a helyi érték és mérték kategóriáin".

9 Balogh István történész egy könyvében vizsgálta a cívisfogalom tartalmát, kimutatta, hogy Debrecennek nem volt szociológiai értelemben vett polgársága, bár a város lakosai valóban teljes jogú polgárok voltak. Ennek ellenére megmaradt a cívis jelző.

10 A debreceniséget irodalmi fogalomnak tartja, amelyet a közösségi tudat, a saját történelme iránti érdeklődés jellemez, valamint az, hogy a város legtöbb szakemberét magából termelte ki.

11 Az Alföld figyelte múltúnkat, őrizte a hagyományokat, de egyúttal „szervezője annak a folyamatnak, ahogy egy tájegység nőtt bele a szocializmus új szellemiségébe".

12 Közhely már a szakirodalomban, hogy Debrecen a magyar irodalomnak egyik régi városa, s környéke irodalmunk egyik tápláló bázisa. „Az ország egyik-másik jellegzetes természeti és társadalmi adottságokkal, történelmi sorssal bíró területe kitüntetetten tájjá nőtt — szerveződött az irodalom, a művészetek szempontjából is. Olyan tájjá, amely jellegzetes élményeket, indítékot, ezzel együtt maga tartásmotívumokat, életformajegyeket is adott szárnyra bocsátott tehetségeinek."

13 Szinte eszmei entitássá állt össze a debreceniség, amely pozitívumokat, művészi értékeket és ellentmondásokat egyaránt tartalmazott. „A Debrecenhez és a tájhoz való szoros kötődést jelzi, hogy a szerzők kivétel nélkül idevalósiak. A szerzői körnek ez a zártsága csak lassan oldódott, azzal párhuzamosan, ahogyan a lap 3 Alföld 1962/6 4 Alföld 1963/3. 5 Alföld 19бТэ/4. 123—128. 6 Barta János: „Alföld 1965" Alföld 1966/2. 7 Fülöp László: A vidéki irodalmi élet kérdései. Alföld 1966/6. 8 Alföld 1966/10. 9 Juhász Béla: Számvetés tanulságokkal. (Az Alföld 17 éve és a magyar irodalom) Altöld 1966/11. 10 Hársfalvi Péter: „Miért civis a debreceni polgár?" (Balogh István: A cívisek világa Bp. 1973.) Alföld 1973/10. 11 Uo. 12 Kovács Kálmán: Negyedszázad. Huszonhatodik évfolyamát kezdi az Alföld. Alföld 1975/1. 13 Juhász Béla: Folyóirat „vidéken". Az Alföld húsz éve (1950—1969). Irodalom és valóság. Bp. 1977. 384. 498