A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Barla Szabó János versgyűjteménye 1824-ből

lamint a többinek, Sándorfi Józsefnek,

24 Kis Áronnak,

25 Szél Sámuelnek,

20 Szívós Mihálynak,

27 Győri Lajosnak,

28 Cseresznyés Sámuelnek,

29 Bóka Jánosnak

30 egyegy verse szerepel. Hatvanhat darabnak nem tudtuk szerzőjét megtalálni. Az összesen 168 verset tartalmazó gyűjtemény egy tekintélyes része ismeretlen szerző munkája. Igen nagy számú azoknak a verseknek a száma, amelyek már nyomdafestéket láttak, bizonyos azonban, mint volt ez Németi Pál versei esetében is, Barla Szabó János nemcsak nyomtatott verseskötetekből, hanem kéziratos másolatokból is dolgozott. Egy verset kétszer is lemásolt füzetébe, egy másiknak már csak nekifogott, s a beírt cím alá lejegyezte, hogy gyűjteményébe ezt egyszer már bemásolta. Egyébként ez a tény is mutatja, hogy a gyűjtemény nem egy-két hét alatt született meg. Az előszót 1824. március 6-án jegyzi be. S az egy-egy vers mellé beírt dátumok közül legkésőbbi a „Válasz Oláh János úr leveleire" című. Ez alá 1825. augusztus 30-at ír. A Kazinczy ellen írt gúnyirat — mint már írtam — 1825. augusztus 29-én keletkezett, ez egyébként a sorrendben a 120-ik. Tehát minimálisan másfél esztendőnek kellett eltelnie addig, amíg a gyűjteményt befejezte. S minthogy az írás mindvégig kiegyensúlyozott, nem valószínű, hogy a másolás másfél-két, esetleg három esztendőnél többet vett volna igénybe. Miben látjuk ennek a gyűjteménynek a jelentőségét? Nyilvánvaló, hogy az összegyűjtött versek számában. Ez az egyik legterjedelmesebb reformkori kéziratos versgyűjteményünk. A Csokonai-versek publikáltak, ismertek voltak már 24 Református pap gyermekeként született Hegyközújlakon 1767. április 20-án. Debrecenben tanul, s ezután Bécsbe távozik, ahol a bécsi magyar hírlapokban jelentetett meg verseket, s kereste a kapcsolatot az itt élő magyar értelmiségiekkel. 1804-ben Bihar megye tisztiorvosa lett. Meggazdagodván a váradi színészetnek vált mecénásává. Itt halt meg 1824. március 30-án. Versei a Magyar Hírmondóban, a Magyar Kurírban és az Üj Bécsi Magyar Múzsában jelentek meg. Szinnyei: XII. 147—149. 25 1788. október 27-én született Ófehértón (Szabolcs m.). Tanul Sárospatakon 1808-ig, 1809-ben szatmárnémeti levita, 1810-ben Vetésen pap, 1815-től 1832-ig Kisnaményben volt. Részt vesz a Mondolat-perben. Egy Kölcsey-ellenes röpirata kéziratban maradt, később éppen Kölcsey ajánlja Kazinczy figyelmébe horatiusi ódái miatt. 1832-től Botpaládon lett pap, itt halt meg 1834. február 4-én. Néhány alkalmi verse nyomtatásban is megjelent. Szinnyei: VI. 258. Kéziratos versgyűjtemények néhány versét megőrizték: Stoll: 704, 742, 759.; Bán—Julow: 248. 26 1797-ben született Vetésen. 1810-ben subscribál a debreceni kollégiumban, 1813ban a felső osztályokat kezdi meg. 1821-től 1822-ig preceptor. Ezt követően Eperjesre megy németet tanulni. 1824—25-ben a kollégium seniora és énekkara-vezetője volt. 1825-ben Bécsbe utazik, hogy tanulmányait tovább folytassa. 1826-ban Düspöki káplán, 1827-ben Hódmezővásárhelyen választották meg lelkésznek. Itt halt meg 1871. november 8-án. Versei a Péczeli szerkesztette Pallas Debreczinaban jelentek meg. Szinnyei: XIII. 656.; Bán—Julow: 259. Néhány verse kéziratos versgyűjteményekben is megtalálható: Stoll: nr. 713, 759. 27 1760 körül született. Debrecenben tanult, előbb Solton rektor, később Berekböszörményben jegyző volt. Bán—Julow: 249. 28 Biharpüspökiben született. 1819-től Debrecenben tanult, 1829-től volt ugyanitt senior. 1831-től Göttingában folytatta tanulmányait, 1832-től Hajdúszoboszlón volt káplán, innen Érkörtvélyesre ment, majd 1839-től Mátészalkán lelkész, 1842-től pedig Kisújszálláson. Itt a gimnázium újraélesztése körül tevékenykedett nagyon sokat. Meghalt ugyanitt 1871. június 4-én. Szinnyei: IV. 109. Bán—Julow: 264. Néhány verse kéziratban maradt ránk: Stoll: nr. 781. 29 Encsencsen született 1785-ben. Nagykállón, Sárospatakon tanult. 1811-ben Mezőkeresztesen volt tanító, 1813-tól Sárospatakon tanár. 1817. szeptember 22-én Szatmárban a református gimnáziumban foglalta el az igazgatói széket. Meghalt ugyanitt 1855. augusztus 11-én. Néhány alkalmi verse jelent meg. Szinnyei: II. 299. 30 Minden bizonnyal nem azonos Boka Jánossal, a nemzeti színjátszó társaság súgójával. Szinnyei: I. 1179. 486