A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Christian Wolff hatása Debrecenben

Elsősorban ezen a réven jutott kapcsolatba Debrecen, s rajta keresztül az ország jelentős része Christian Wolff nagyhatású gondolatrendszerével is. * * * Christian Wolff (1679—1754) a felvilágosodás korának legnagyobb hatású német filozófusa volt. Kisugárzása elsősorban a protestáns országokban, mind térben, mind időben messzire kiterjedt, s csak Kant fellépése szüntette meg a XVIII. század második felében. Ennek a hatásnak az alapja, hogy tudósunk kora egész ismeretanyagának birtokában ismereteiből az előző filozófiai rendszerek, Aristotelész, a skolasztika, Descartes, Leibniz tanításai (különösen az utóbbi) segítségével, szigorú logikai, matematikai, geometriai módszerrel egy hatalmas átfogó filozófiai rendszert épített ki, mellyel az egész korai felvilágosodást egységes képbe foglalta s egyúttal befolyása alá is vonta. „Fürst der Aufklärung" — mondja róla az egyik ismertetés.

3 23 quarto kötetet kitevő munkáiban a teológiától, ontológiától, pszichológiától, természettudományoktól a logikán, etikán át az ökonómiáig, politikáig, természetjogig minden helyet foglalt, s fő tagozódásuk a mindenség rendje, az akkori világkép szerint (Isten, lélek, testek) épült fel: teológia, pneumatológia, fizika. A filozófia mellett rendszerében külön csoportot alkotnak az ún. szellemtudományok, mint az általános grammatika, a retorika és a poétika. Gondolkodása, világképe valójában a régi teológiai és az új természettudományos elvek és módszerek egyensúlyát, harmóniáját képviseli, bár hatása inkább az utóbbiak tekintetében, a haladás szempontjából volt jelentős. Erősítette a természettudományos gondolkodást, módszereket, olyan megállapításai pedig, hogy a kijelentés nem mondhat ellent az értelemnek, s az erkölcstannak a vallás csak betetőzése és nem alapja, a racionális teológia útját egyengették. Szigorú logikával felépített jogrendszere pedig (ius naturale et gentium), mely valójában a felvilágosult abszolutizmus jogi alapjainak a kifejtése volt, a természetjog továbbfejlesztését szolgálta. Külön érdeme, hogy nagy számú német nyelvű filozófiai munkájával a német filozófiai szaknyelv megalapítója lett, s ezzel más nemzetek tudósainak is példát és bátorítást nyújtott az anyanyelvűségre.

4 Hatása Debrecenben (s más magyar tudományos központokban, pl. Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden) korán jelentkezett, és kiterjedt a XVIII. század egész második felére. Itt most elsősorban debreceni befolyását vesszük vizsgálat alá. * * * Wolff tanaival és személyével Debrecenből valószínűleg Domokos Márton (1697—1764), a város későbbi főbírája találkozott először az 1710-es évek végén németországi tanulmányai idején Halléban. Hallei beiratkozásáról ugyan csak 1719-ből van adatunk, de az Országos Széchenyi Könyvtár Duód. Lat. 18. jelzet alatt őriz egy Domokos Márton neve alatt fennmaradt Logica c. kéziratot, melynek elején az 1715-ös, a végén az 1720-as évszám olvasható, tartalmában pedig Wolff logikai előadásait őrzi diákjegyzet formájában, lévén ekkor Wolff az egyetem filozófiatanára.

5 Ez a „találkozás", valamint Domokos Márton fiának, Lajosnak (1728—1803) 1746-ban, a Wolff visszatérése után bekövetkezett hallei ta3 Religion und Geschichte in der Gegenwart (Tübigen, 1962.) 6. к., 1801—1802. 4 Wolff gondolatrendszerének tömör összefoglalását nyújtja az Allgemeine Deutsche Biographie, 44. к., 12—28., újabban pedig Emil Ermatinger Deutsche Kultur im Zeitalter der Aufklärung с. munkájában, (Frankfurt am Main, 1969) 28—30. 5 Domokos Márton és Halle kapcsolatáról 1. Révész Imre Bécs Debrecen ellen (Bp., 1966) с könyvének 14—17., továbbá Molnár Ágnes Debreceni arcok a felvilágosodás századából (Bp., 1939) c. munkájának 18—19. lapjait. 472