A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

sodsorban jöhet figyelembe, csak az esztétikai szempont teljes kielégítése után."

94 Ezek mellett azonban, bár elenyésző számban, felmerültek tartalmi szempontok is: álljon a szobor a Petőfi téren, hiszen innen indult útjára a költő, rendezzék a nemzeti nagyságok szobrait olyan sorba, hogy azok időrendileg demokratikus hagyományainkat kössék össze; de fölbukkantak gyakorlatias igények is: ne álljon a főútvonalon, mert akadályozza a fölvonulásokat, vagy kerüljön a szobor a Debrecenbe látogató idegenek első útjába, hogy kellemes legyen a városról szerzett első benyomásuk stb. A vita tehát képzőművészeti ízlésformáló szerepet töltött be, értelme és haszna mindenekelőtt ebben volt. És akármilyen álláspontot képviseltek is, a cikkek mindegyike ugyanazt a magatartást tükrözi: szeretetteljes várakozást, büszkeséget és teljes bizalmat a szobrász és leendő szobra iránt. De mit jelentett az elkészült szobor a debrecenieknek — legalábbis eleinte? így ír erről Bőgel József A képzőművészetek Debrecenben című kötetben: „Igaz ugyan, hogy a szobor leleplezése fényes külsőségek közepette történt meg 1948. augusztus 20-án, az új kenyér ünnepén, s túlnyomórészt teljesítették a művész kívánságait az elhelyezéssel kapcsolatban is, mégis a debreceni közönség sokáig »nem vette be« a szobrot, egyes gáncsoskodók különböző rágalmakat terjesztettek róla, s mind mái napig meglehetősen kevesen vannak azok, akik Medgyessy jelentékeny, újszerű és hallatlanul eredeti szobrának tartják a debreceni Petőfi szobrot."

95 Valószínűleg arra utalhatott ez a pár mondat, amiről Medgyessy Ferenc a visszaemlékezése során így beszélt: ,,Látom, bajok vannak a fényképezéssel. Még eddig csupa gibbon arányú kezeket láttam. Persze, magas a szobortalpazat Alulról föl véve nagy a megrövidülése az alaknak. Ellenben a karját szemből kapja a lencse és így rendes hosszúságában jelenik meg. Távolról kell hát fényképezni, hogy eltűnjenek ezek az elrajzolódások." Az 1953. június 8-án kelt levelében már megoldási javaslatokkal is előlép: „Ügy látszik, már kezdünk benne lenni az utókorban, mert máris felmerült egy másik komoly megjegyzés. ... Beszéltünk a talpazat hosszúságáról. Hogy takarja a szobor lábfejét, annak láthatóságát bizonyos távolságról. Ez is fokozza a kar viszonylagos hosszúságát. — Le kellene tehát vágni a talapzatból vagy kétarasznyit, aztán a jobbkarból kifűrészelni vagy 2-3 ujjnyit, az optikai csalódás eltüntetése végett. Ha rövidebb lesz is néhány cm-rel, ugyan ki mászik fel oda centiméterrel megmérni a kar hosszát? Pláne, ha úgy hat jobbnak, ha kivágtunk egy karéjt.. .

,m De ezekből a változtatásokból „a pénzkérdés miatt" nem lett semmi. Medgyessy Ferenc Petőfi-szobra most is ott és úgy áll — eltekintve a talapzat felújításától —, ahol és ahogyan a sok nehézség legyőzésével és hosszú viták után 1948. augusztus 29-én felállították. 94 Lásd a 67. jegyzet. 95 A képzőművészetek Debrecenben. Szerk.: Bőgel József. Debrecen, 1961. 102. 96 Lásd a 3. jegyzet. 465