A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

szüksége volt történelmi gyökereit felkutatni, létét történelmünk demokratikus, forradalmi és szabadságharcos hagyományaihoz kapcsolni. Az ország újjáépítéséhez és gazdasági helyreállításához, a politikai rendszer konszolidálásához elengedhetetlen volt az újfajta, népi demokratikus nemzeti egység megteremtése. (Debrecen polgármestere ezt a gondolatot a következőképpen fogalmazta meg 1947-ben: „Megindult a vasúti forgalom, a város és falu újra megtalálta egymást és az egymás szeme közé néző emberek lelkében a közös sors tudata az újjáépítés lelki síkjára terelte a jószándékú ambíciókat. így alakult ki a fizikai újjáépítés mellett a lelkek és az erkölcsök újjáépítési munkája! ... Bele kell dobnunk az emberi társadalom minden rétegébe a jelszót: ..Arccal az ember felé!" A technikai és fizikai felkészültség mellé hozzá kell idomítani az emberi lelket, meg kell győzni a demokrácia mindent átfogó eszméjéről! A megszédített, elnevelt és sokszor csalódott magyar népbe pártkülönbség nélkül bele kell nevelni a lelki újjáépítés gondolatát, a demokrácia igazi szeretetét, továbbápolását, kimélyítését, megtartását, mert csak ily módon kapcsolódhatunk be időtállóan kelet és nyugat nagy demokratikus népeinek közösségébe."

74

) Ennek az újfajta társadalmi integrációnak a legközvetlenebb elődjét pedig, mint ténylegesen funkcionáló nemzeti egységet, éppen a reformkor és 48 „érdekegyesítés"-ében találhatták meg. ,,Az 1848-as szabadságforradalom és szabadságharc centenáriumának megünneplésével kettős célt kívánunk elérni. A demokráciában újjászületett magyar nép tudatában felidézzük a 100 év előtt lezajlott eseményeket, melyeknek meg nem hamisított lényegére és igaz képére mutatunk rá. Ugyanakkor rávilágítunk arra is, hogy a mai magyar demokrácia voltaképpen nem egyéb, mint betetőzése és kiteljesítése azoknak az eszméknek, amelyeket 1848 vetett fel, anélkül, hogy tökéletesen és véglegesen megvalósíthatott volna."

75 E gondolat reprezentatív kinyilvánításához szükség volt a millenneumihoz hasonlóan nagyszabású ünnepségekre, maradandó emlékekre, amelyek nemcsak a szabadságharcot, hanem egyben a jelenlegi nemzeti egységet is reprezentálják és tudatosítják. Azt az újféle egységet, amelynek gondolata nem jelentett nemzeti elzárkózást. Sőt, a magyar történelemben eddig soha nem tapasztalt intenzitással kereste a szomszéd népekkel való egyetértést, s a Duna-völgyi népek sorsközösségét hangsúlyozva, a függetlenségi eszme jegyében, összefogásukat kívánta erősíteni. „Debrecen 1948. centenáriumával nemcsak a magyar szabadságharc emlékét akarjuk ünnepelni, hanem a környező felszabadult népekkel együtt akar emlékezni arra a két évre, mikor a magyarság Európában egyedül képviselte a leghaladóbb szellemet. Debrecen centenáriumi tervének előkészítésénél tehát nemcsak a szoros centenáriumi, tehát nekünk magyaroknak szóló ünnepségek megrendezését vettük tekintetbe, hanem a saját népi demokráciánknak a szomszédos népek új népi demokráciáival való sorosközösségét is dokumentálni akarjuk. Ezért tartjuk nagyon aktuálisnak a hozzánk legközelebb levő román népi köztársaság és a jugoszláv népi köztársaság fiainak vendégüllátását, mert ezzel a dunamedencei sorsközösséget a szabad népek együtt működését éppen a szabadság éveiben csakis így tudjuk legjobban bizonyítani."

76 A centenáriumra való készülődés tehát az új nemzetépítés érdekében történő, népi demokratikus nemzeti összefogás kifejeződése volt, nemcsak 1848 megünneplése, de szellemi örökségének vállalása is. Debrecen legnagyobbszabású centenáriumi tervezetének, a Petőfi-szobornak a gondolata ilyen szellemi-politikai légkörben fogant. Ám a felállított szobor már egy bizonyos mértékben változott tartalmú nemzeti összefogást képviselt. Ugyanis éppen a szobor megvalósításának másfél éve alatt országunkban olyan politi74 Szabó Kálmán: Debrecen újjátépítése. Debreceni Képes Kalendariom az 1947-ik esztendőre. XLVII. évf. 19—21. 75 Lásd az 53. jegyzet. 76 HBmL XXI. 502/a. 5. 31/1948. Bkgy. 460