A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

A szobor kerülhet a Petőfi térre vagy a Nagyerdőre, de a Városháza elé ne tegyék — s ezzel az augusztus 3-i cikk írójának véleményét osztja —, mivel akkor sem a most helyreállított Városháza szépsége, sem a szűk térségbe állított szobor nem érvényesülne. Az írás — úgy tűnik — nem vitaindító cikknek készült, megfogalmazását „a többet áltott, olvasott, tanulmányozott, városféltő magyar kötelességtudat" diktálta — mégha e felelősségtudatot enyhe személyes sértődöttség színezi is (,,A szobor elhelyezésének ezt a gondolatát hibásnak tartjuk. Nem tudjuk, milyen műértő bizottság javasolja, de az tény, hogy az „egyetemi" város művészettörténeti előadóját nem vonták be ebbe a kérdésbe.") augusztus 8. A Tiszántúli Népszava értesít a legutóbbi közgyűlésről, s megemlíti, hogy a szoborelhelyező bizottság figyelembe veszi Laboncz András indítványát, hogy a Petőfi-szobrot a Nagytemplom előtti parkban, a Kossuth-szobor közelében állítsák fel. augusztus 27. A közgyűlés — a kisgyűlés augusztus 6-i javaslata alapján

21 — határozatba foglalja, hogy 1948. március 15-i határidővel megbízza Medgyessy Ferenc szobrászművészt Petőfi Sándor szobrának az elkészítésével. Az árat 100 000 Ft-ban állapítják meg, amelyből 50 000-et a város a házipénztárának terhére, a költségvetés alapján fizet ki, az összeg másik felének kifezetését pedig a kultuszminisztérium vállalja.

22 augusztus 28. Medgyessy Ferenc, tudván, hogy a kultuszminisztériumnak nincs pénze, azzal a kéréssel keresi fel Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi minisztert, a centenáriumi osztály vezetőjét, hogy a szobor árának a felét a centenáriumi kiadásokra fordítandó összegből fizessék ki.

23 Kérése azonnal meghallgatásra talál: a miniszter még aznap leiratban értesíti erről a debreceni tanácsot.

24 A szerződést megkötik a művésszel.

25 Eddig úgy tűnik, a Petőfi-szobor ügyében a két fél, a művész és a mecénás lelkesedése szerencsésen párosul a kedvező anyagi lehetőségekkel, s így megvalósulhat Debrecen felszabadulás utáni első nagyszabású művészeti beruházása: „a legnagyobb magyar szobrász"-tól állítanak fel szobrot a városban. Ugyancsak augusztus 28-án a Tiszántúli Népszava és a Néplap hírt adnak a szoborelhelyező bizottság döntéséről, mely szerint Laboncz András javaslatára a szobrot a Kereskedő Társulat székháza (ma a Megyei Könyvtár épülete) előtt állítják fel, arccal nyugat felé. szeptember 7. Napvilágot lát a Debrecenben a második vitacikk Bökényi Dánieltől, aki Petőfi életének debreceni vonatkozásaira hivatkozva — naivnak tűnő érvékkel — amellett áll ki, hogy a szobor ne a Kereskedő Társulat székháza elé, hanem a Petőfi térre kerüljön. A Városháza előtti teret sem találja alkalmasnak. A szobor felállítását a „debreceni Petőfi-kultusz"-hoz kapcsolja, amelynek „ápolásában a Csokonai körnek elismerésre méltó érdemei vannak". A realitástól messze elrugaszkodnak a jövőre vonatkozó elképzelései a Petőfiszobor „szoborcsoportozat"-tá bővítéséről, amelynek Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József és Táncsics Mihály lennének jövendő alakjai. szeptember 14. A Debreczen egy Medgyessy Ferenccel készített riportot közöl, amelyben nem a szoborról, hanem a szobrász rossz műtermi körülményeiről beszélgetnek. október 16. A tájékoztatásügyi miniszter „mély megdöbbenés"-t kiváltó leiratot intéz a debreceni tanácshoz. A centenáris osztály a Gazdasági Főtanácstól az ígért 57 millió Ft helyett váratlanul csak 3,5 millió Ft-ot kapott az összes évfordulós kiadás fedezésére — s ebbe a szűk pénzügyi keretbe nem fér bele a Petőfi-szobor támogatása. A szobor költségeit Debrecennek egyedül kell viselnie.

26 21 HBmL XXI. 505/e. 214. kgy. 22 HBmL XXI. 502/a. 5. 248/1947. Bkgy. 23 Lásd a 3. jegyzet. 24 HBmL XXI. 505/e. 34Д09/1947. IV. A miniszteri leirat száma: 4794/1947. Т. M. 25 Lásd a 3. jegyzet. 26 HBmL XXI. 505/e. 34.109/1947. IV. A miniszteri leirat száma: 6535/1947. Т. M. 448