A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Sz. Eszláry Éva: Über die in der Sammlung des Déri Museums befindlichen Bronzestatuetten und neuere Attributionen in Verbindung mit anderen Kleinbronzen

4. kép. Hollósy Técsőn Hrabéczy Ernővel és Tyihomirovval, 1913 körül aki 1922-ben tűnt fel a Műpártoló Egyesület tárlatain. Ekkor és a későbbiekben is egy-egy művét állította ki a városházán, vagy a Kereskedelmi Akadémián rendezett csoporttárlatokon. 1923 decemberében a budapesti „Belvedere" R. T. Váci utcai kiállítótermében rendezhette meg Bató Líviával közös kiállítását. A „Belvedere" a modern törekvéseket propagálta (1921-ben pl. Körösfői-Kriesch emlékkiállítást, 1922-ben Derkovits Gyula tárlatot rendezett), s a Holló kiállítása a huszonharmadik volt ebben a sorban 1923 decemberében. Harmincöt festményt (pl. a „Menekülés Egyiptomba", „Mennybemenetel", „Zsuzsanna és a vének", „Virágcsendélet", „Festő kertje", „Kertek alja" című műveit, plain-air aktokat, önarcképeket), tíz akvarellt és negyven grafikát mutatott be. Tárlatának szép sajtóvisszhangja volt. A Színházi Élet „Menekülés Egyiptomba" című művét reprodukálta s szép elemzését is adta: „Némi grecoi áhítat árad lényéből, talán szelídebben, kevésbé egzaltáltan" írta Holló ,,Máriá"-járól a kritikus, kiemelve Holló romantikus képzeletének gazdagságát, vérbeli festőiségét. Leginkább önarcképeit dicsérte, amelyekhez „hasonló erővel a régiek rendelkeznek". Az „Űj Idők" címlapja a „Viharos táj "-at (a „Rabok tanyá"-ját) reprodukálta és Lyka Károly sorait idézte, aki dicsérte tömör impresszionista előadását, mély és telt színeit s felhívta a figyelmet további fejlődésének nyomonkísérésére. Az „Esti Kurír"-ban ugyancsak ő írt a fiatal festőről, s kiemelte lendületes vonalait, térbenálló formaérzékét, színei új harmóniáját. Dicsérte a „Rabok tanyá"-ját, a „Fák"-at, „Krisztus feltámadás"-át. A Nemzeti Űjság kritikusa (Dö-r) szerint „Holló a szín embere, a harsogó, az izzó színé — a hajdúsági nap heve világít a képein, amelyek közvetlen előadásukkal úgy hatnak, mint a hirtelen rögtönzött szónoklat". Az Űj Nemzedék kritikusa őszinteségét, tapogatózó óvatosságát emeli ki, amint a régiek (Greco és régi magyar festők) nyomdokain halad az egyéni kifejezés felé. A Budapesti Hírlap h. b. monogrammú kritikusa azt emelte ki, hogy a fiatal 401