A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: A debreceni és hajdúsági (színes hímzésű) női kisbundák[311 Varga Gyula: Buntbestiekte Kurzpelze für Frauen in Debrecen und der Hajduság

nemesi kúriákban és a mezővárosi polgári otthonokban is, ahogyan ez a következő leírásból kitűnik: „Az ajtóval szemközt magasan áll az aranyozott rámájú régi tükör, ebben borotválkozik az úr. A tükör háta megett nagyapjától öröklött, csupor nagyságú, hosszú szárú tajtékpipa öklömnyi zöld bojttal, mit csak nagy ünnepeken használ, vagy kiváló vendégnek tölt meg. Ugyancsak a tükör háta megett vannak beszúrva a közelebb kapott levelek, s apróbb cédulák. A tükör alatt a falon négy hosszú szárú bograi (Borgón készített) s egy rövid szárú debreceni makrapipa; alattuk horgas szegen csüng a zsíros nagy kostök. A falon dísznek az utolsó Rákóczi, Apafy Mihály s Verbőczy képei, elnyűtt, alig ismerhető alakban."

4 Ez a táblabírótípust megtestesítő középnemesi berendezésnek és életmódnak a leírása sokban hasonlít Vajkai Aurél megfigyeléseihez, amit a cserszegtomaji házról írt.

5 A tükör általában nem a kelengye tartozéka volt, hanem az összekerült fiatalok akkor vették meg, amikor már a lakásba való legfontosabb bútoraik együtt voltak. A tótkomlósiaknál szokás volt, hogy a fiatalabbik fiútestvér tükröt faragott idősebbik, nős bátyja és felesége részére.

6 A tükröket legtöbbször vásárban vagy vándorkereskedőktől, zsidó házalóktól szerezték be, akik áruikkal felkerekedve az egész országot bejárták. Sokszor nem is pénzt, hanem gabonát vagy egyéb terményt adtak cserébe az ilyen portékáért. A hajdani nagy vásárokon gyakori volt a vásári ponyvára kirakott tükrök látványa, amiket szentképek és vallásos tárgyú nyomatok társaságában árusítottak. Az Alföld déli részén és a Tiszántúlon Debrecenben és környékén az ilyen vásáron vagy házalótól vett, már bekeretezett tükröket gazdáik a vásárból hazatérve nem tették fel a falra, hanem egy másik, egy nagyobb, egy ún. rámás vagy tornyos keretet készítettek, és ebbe helyezték bele keretestől együtt. A tükrök tehát ezen a vidéken kettős keretbe foglalva kerültek a falra. Az Alföldnek azon a vidékein, ahol a bútorkészítés jelentős iparrá vált, a mesterek, ismerve a helyi és a környékbeli lakosság ízlését és igényét, a meglevő keresletnek megfelelően készítették a lakószobákba való faragott-festett tükörkereteket. A vevő sokszor már készen találta őket a műhelyekben a többi asztalosbútor között. Alku után pedig csak az évszámot vagy a kívánt felírást kellett ráfestenie a mesternek a vevő kívánságának megfelelően. Debrecenben a legkorábbi asztalosbútorok a XVII. század első harmadából maradtak ránk. Ebből a korszakból azonban nem maradt fenn egyetlen tükör sem. A Déri Múzeumban őrzött legkorábbi tükör a XVIII. század elejéről származik, kerete azonban nem asztalosmunka, hanem bőrmunka. Mégpedig a könyvkötészetnél használt dúcok és díszítőformákkal megmunkált, dús aranyozással és piros, zöld, kék, fehér és sárga színezéssel díszített bőr. Tükrének mérete 38 X 27 cm, tehát nagyobb, mint a tornyos tükröké általában. A legkorábbi tornyostükrökről tehát csak annyit tudunk, hogy szerkezetileg két részből állnak. Mégpedig az árucsereforgalom révén importból származó viszonylag kis méretű lapolt vagy gérbe vágott keretű tükörből; és a helyi asztalosok által készített: faragott és festett, egy darab deszkából készített nagyméretű tornyos keretből. Mivel elsősorban a faragott bútoroknál vetődik fel a művészi stílusok hatása és paraszti, parasztpolgári alkalmazása; kérdés, hogy milyen formában jelentkeztek a tükrök legkorábbi darabjai? Mivel a debreceni festett asztalosbútorok legkorábbi csoportja úgy jelentkezik, mint a reneszánsz stílus hordozója, feltételezhetjük, hogy a tükrök legkorábbi típusa is így jelentkezett. A tükrök esetében tárgyi emlékek híján meglehetősen reménytelennek tűnik 4 Hogyan éltek elődeink? i. m. 99. Ez a táblabírótípust megtestesítő középnemesi berendezkedésnek és életmódnak a leírása Üjfalvi Sándor emlékirataiból származik. Mezőkövesdi Üjfalvi Sándor emlékiratai. (Sajtó alá rendezte Gyalui Farkas, Kolozsvár, 1941) 173—184. 5 Vajkai Aurél: Élet a cserszegtomaji házban ETHN. LIX. (1948) 57. 6 Tábori György: Bútorok Békés megye néprajza III. (Békéscsaba, 1974) 14—19. 354