A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

van bebújtatva. A piros irha néhol hosszabb a feketénél s a végét cakk alakban bevagdosták (2/A. rajz). Kresz Mária szerint a „subáknál a sallang eredeti szerepe az, hogy gombházul szolgáljon a suba aljának felakasztásához."

46 De miután a sallangok eredeti funkciójukat elvesztették, továbbra is megmaradtak a subákon s ott csupán díszítő funkciót töltöttek be. Mint ahogy a kisbundák a subák több sajátosságát (szerkezetét, díszítőmotívumait, színezését stb.) átörökítették, így a sallang is rájuk került díszítőelemként. A keresztirha a szálirháknál mindig szélesebb. Rajtuk a debreceni kisbundákon hímzés-díszítés található, melyek a kisbunda többi díszítőelemeivel azonosak. A hímzett keresztirha ékes bizonyítéka annak, hogyan hódít mind nagyobb teret az újfajta díszítési mód — a hímzés — az ősi, rátétdíszítéssel szemben. A hímzés rákerül az irhacsíkokra is, hogy aztán később, a kunsági kisbundákon teljesen ki is szorítsa azt a díszítőelemek köréből. A debreceni kisbunda legjellegzetesebb sajátossága a keresztirha alatt húzódó, zöld színű selyemrojt. A rojt korábban más kisbundákon is megtalálható volt. Erről tanúskodik Barcza Ferenc debreceni gombkötő és paszományos mester visszaemlékezése :

4

' „A szoboszlóiaknak csináltunk régen, nőknek az ún. karcagi bundára a dereka fölött 9 cm széles selyem rojtot vagy szpahánrojtot". A rojtdíszítés meglétét bizonyítja továbbá a püspökladányi Karács Ferenc Múzeum egyik kisbundája (64/353.) is. A debreceni kisbundáknál rövidebb, hajdúszoboszlói kisbundát a keresztirha alatt fekete selyemrojt díszíti. Ez a kisbunda egyben egy sajátos átmenetet képez az irhás kisbundák és a kunsági típusú, hímzett kisbundák között. Piros irharátétei rózsaszínűre fakultak, zöld szironynyal öltötték le azokat. Az irhacsíkok egyenesek, csupán a felső keresztirha teteje, az alsó keresztirha és a két elej-irha enyhén,hullámvonal alakban cifrázott. A szálirha sallangja a debreceni kisbundákéval tart rokonságot. Az említett irhacsíkok mellett a kisbundát gazdag, fekete színű hímzés is fedi. A felső keresztirha feletti mező díszítése már teljesen a kunsági kisbundákéval azonos. Nincs válltényárja, a minták teljesen egybefolynak, díszítéskor az egész kisbunda felsőt egy egységnek fogta fel készítője. A keresztirha hímzésdíszítése is ezt a vonulatot követi. A keresztirha alatti rész a kunsági bundáktól eltérő, szálirhák bontják azt mezőkre s benne önálló bokorminták sorakoznak. A kisbundák felső keresztirha alatt csüngő rojtdíszítése a legtovább a debreceni kisbundákon őrződött meg. A rojtdísz elképzelhető, hogy az úri és egyházi viseleti darabok mintájára keletkezett, de elterjedésükre hatással lehetett népviseletünk igen kedvelt, rojtos vállkendője is. A 6,5 cm hosszú, sodrott selyemből, illetve zöld színű, hasított bőrből készült rojt a kisbundákat mindenképpen előkelőbbé tette. A debreceni kisbundák halványzöld, sodrott selyemmel hímzett mintái mind hímzéstechnikában, mind motívumkincsében eltérnek a többi színes díszítésű, női kisbundától. A ritka, lapos öltések egy különleges szálkás minta hatását keltik. A hímzés egyes elemei szoros rokonságot mutatnak a szűrhímzés díszítésével.

48 „Már Györffy István megállapította a szűrhímzés eredetével foglalkozva, hogy a virágornamentika a szűcsmunkákon kezdődött s a szűcsöktől vették át a virágozás divatját a szűrszabók." A hosszan elnyújtott, lantformájú tulipánok, kunkorgók, makkok, pávaszemek valóban mind fellelhetők a szűrhímzésben is. Äz utóbbi motívumok népi díszítőművészetünkben igen gyakran felbukkannak. Körülöttük régóta hosszas vita alakult ki. Huszka József, aki az elsők között vizsgálta és vette sorra a magyar népművészet ornamenseit, honfoglaláskori eredetűnek tartotta. Bírálta őt Viski Károly, aki a naturalisztikus rózsákból és rózsabimbókból, annak stilizált változatának tartva származtatta ezt a motívumot. Születését csupán 100—150 évvel ezelőttinek vélte. Kresz Mária szerint 46 Kresz i. m. 29. 47 N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők. DMÉ. 1971. (Debrecen, 1973) 263. 48 Kresz i. m. 7. 324