A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

mintát, „amit a remeklő mesterjelölt tartozott hajdan irhából kimetszeni"" (Sz. 1908.849.). Ugyancsak az ő műhelyéből került ki néhány, olyan előnyomó minta is: aljvirághoz való (V. 1918.8.5.), felsőhátulj mintája (V. 1918.2.2.), melyek a kisbundákon is megtalálhatók. A minták között szerepel egy másik debreceni műhelyből származó elej-mintanyomó is. Telki József Debrecen, Honvéd u. 32. szám alatti mesterember előnyomó mintája szerkezeti felépítésén túl csak egyes motívumaiban hasonlít a Móricz András-féle előnyomó mintákhoz. Ezeket az előnyomó mintákat ötvös mestereknél rendelték meg, de olykor maguk a szűcsök is elkészíthették. Ez utóbbiról tanúskodik a gyűjteményünkben őrzött, feliratos, címeres mintanyomó: „KÉSZÍTETTE BORSOS MIHÁLY SZŰCS SEGÉD 1889 DEBRECENBEN" (V. 1917.68.). A debreceni szűcsök dokumentumaiból Néprajzi Adattárunk őriz egy igen értékes iratot, Debreceni János szűcsmester feljegyzéseit az 1790—1830-as évekből (DMNA—70.197.). A kéziratban fontos családi és mesterséggel kapcsolatos feljegyzések, mindenféle vásárlások, kölcsönök, kifizetések szerepelnek. Befejezésül a szűcsmester gyógyító eljárásokat s a bőrmegmunkálás receptjeit rögzítette. A feljegyzésekből kitűnik, hogy Debreceni János 1759-ben született, felesége hajdúböszörményi származású, akinek „nagyanyja volt Botskai Mária, Botskai Fejedelemmel testvér volt, Mezőkeresztesen lakott élt 24 esztendőket Rákotzi val is sogorság volt". A debreceni kisbundákon 9 db lefeléfutó szálirha, 1 db, a válltányér alatt és 1 db, a bunda alpján futó keresztirha található. Kresz Mária szerint a „tiszántúli női kisbunda összefüggő körívet alkotó keresztirhája teljes egészében hamis, mivel sem válltányérja, sem hátrésze nincs a kisbundának, tehát semmiféle szabásvonalat nem takar. A szerkezeti elemből pusztán dísz lett"'"

5 mint ahogy dísz lett az alsó keresztirhából és szálirhából is. A szálirhák általában keskenyebbek, 3—3,5 cm-esek, a keresztirhák pedig 4—4,5 cm szélesek. Az ún. törökvörös színű irhacsíkok a két elej — és alj irhacsíkot kivéve nem cakkozott szélűek. Az egyenes széleket a piros irha színétől elütő szirony, illetve cérna leöltések szegélyezik. Egy kisbundánkon (V. 1930.131.) a piros irhát sötétbarna szironnyal szegték le, a másik kettőt pedig barna színű cérna leöltésekkel keretezték. A szálirhák közül csupán a két elej irhacsík és az állításvarrások mentén futók (a 2.4.8. számú) mennek fel egészen a körgallér alá. (2. kép.) A 3.5.7. számú szálirha csak a keresztirháig ér fel, ezzel is bizonyítván, hogy csupán díszítő funkciókat töltenek ott be, azaz „hamis" irhák. A szálirhák egyenesen futnak, kivéve a válltányért közrefogókat, melyek mintegy a válltányér mintáját keretezve és összefogva felfelé haladva összetartanak. Az alj-keresztirha, valamint az elej-szálirhák szélei cifrázottak. Míg az alj-irha egyszerű, enyhén hullámzó, vízfolyásos vágású, addig az elej irhák díszítése bonyolultabb. Az elej szálirhákra egy sötétebb színű, barna és fekete, cakkozott szélű irha is került. Mindhárom darabnál másmás „vendég" elej-irhával találkozunk. Legdíszesebb a leltári szám nélküli kisbunda darabokon, melynek fekete irhája „almásos" széllel díszített (1/3. rajz) (3. kép).A V. 1930.131. kisbunda sötétbarna elej szálirhája ugyancsak „almásos" díszítésű, de annak cakkozásai enyhébb vonulatúak. A V. 1929.192. leltári számú kisbunda fekete elej-irhája szabályos cakkozással díszített (1/2. rajz). A kisbundák alján futó keresztirhák egységesen hullámvonal alakúak (1/1. rajz). A szálirhák legalját ún. sallangok vagy pillangók zárják le. Ha a hajdúsági kisbundat jobban szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy mindegyiken megtalálható a sallangdísz, sőt a sallangoknak egy-egy mesterre jellemző formái alakultak ki. Mindhárom debreceni kisbunda sallangja azonos. A 8—9 cm hosszú irhadíszek a szálirhák farkasfoggal díszített vége alól indulnak ki. Egy lefelé szélesedő, „V" alakban bevágott, háromszög alakú fekete irhába ugyanilyen alakú piros irha 44 Kresz Mária a remekléshez való mintát, mint a rátétdíszítés egyik legszebb, fennmaradt emlékét több ízben említi. Legutóbb a Népi szűcsmunka című könyvében találjuk a 13. oldalon. 45 Kresz i. m. 28—29. 322