A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

vélték, azokat citrom- vagy narancssárga színű festékkel festették. A debreceni kisbundák sötétbarnák voltak, festésükhöz sötétbarna festéket használtak. A második festést ugyanazok a műveletek követték, mint az elsőt. Amennyiben nem kapott megfelelő színt a bőr, a színezést harmadszor is megismételték.

41 A kisbundák szabása egyforma volt, azonos a kunsági bundák szabásával. Mindegyik a „tányér nélküli, váll nélküli"''

2 szabású subák csoportjába tartozik. Öt részből: 2 elej, 2 oldalsó és 1 hátrészből állítják azokat össze. Egy-egy kisbunda kiszabásához általában 5 báránybőr szükséges. A kisbundákat kerek purzsaláb- és állógallér díszíti, elej- és aljprém szegélyezi. Az erdélyi származású purzsa bőrökből ezek kiszabásához három darab bőrt használtak fel. Míg a kisbundák bősége megközelítőleg azonos, addig a hosszúságuk eltérő. Leghosszabbak a debreceniek, 85—90 cm-esek (a hátközépnél mérve az állógallér és az aljprém együtt). Korábban a debreceni asszonybundák ennél is hosszabbak voltak, a 120 cm-t is elérték. A böszörményi kisbundák voltak a legrövidebbek, néha a derekat is alig takarták. Gyűjteményünk erről a vidékről származó kisbundái 80 cm hosszúak. Mindegyik debreceni és hajdúsági kisbunda őrzi az ősi irhacsík díszítést. A piros, barna, fekete színezésű irhacsíkok korábbi funkciója az volt, hogy a bőröket összefogó ún. állításvarrásokat erősítették, illetve eltakarták. Idővel ez a hasznossági funkció átment díszítő funkcióba, az egyszerű irhacsíkokat „almásra", „cakkosra" szabták, széleit az irha színétől elütő szironnyal, később cérnával bolthajtás szerűen levarrták. Az irhacsíkok díszítő funkciója különösen előtérbe került a „kicifrázott" keresztirhákon, elej-irhákon. A díszítettség újabb fokozatát jelentette a kivarrt keresztirha megjelenése. Az irhacsík díszítés a kunsági kisbundákról teljesen hiányzik. Legkorábbi hímzésdíszítéseik azonban megőrizték a hajdani irhacsíkok emlékét. A hímzések először ugyanis a kereszt- és szálirhák helyén jöttek létre, elnevezésükben is megőrizve ezt az eredetet (keresztirha és szálirha azoknak a hímzésmotívumoknak a neve, melyek az irhák helyén díszítik a bundákat). Kalapos Sándor több ilyen, az irhacsíkok helyén kihímzett kunsági kisbundát említ a nyíri és a büdszentmihályi kisbundák közül.

43 Debreceni kisbundát hármat őriz gyűjteményünk s egy található a Néprajzi Múzeumban (V. 1929.192., V. 1930.131., Leltári szám nélküli kisbunda darabok és 768448). A zöld, sodrott selyem hímzésű, női kisbundák csaknem teljesen egyféle mintával díszítették (2. kép). Ez az egyfeleség adódhat abból, hogy azok egy-két mesterember műhelyéből kerültek ki, de hasonlóságuk azzal is magyarázható, hogy készítőik azonos előnyomó mintákkal is dolgozhattak. A debreceni szűcsöket többen úgy emlegették, hogy azok igen korán mintanyomóval dolgoztak. Kevés szűcsmester dolgozott előnyomó mintával, a jó mester éppen arról volt híres, hogy csak úgy ontotta fejből a szebbnél szebb mintákat. Az, hogy a debreceniek mintanyomóval dolgoztak, semmit sem vont le értékükből, csupán a bunda elkészítésének idejét igyekeztek lerövidíteni vele. Míg a kézi rajzolású minta elkészítése két napig is eltartott, addig a mintanyomóval a legdúsabb mintákat is fél nap alatt előnyomták. A gyűjteményünkben őrzött debreceni kisbundák Móricz András Debrecen, Kút u. 68. szám alatti mesterember műhelyéből kerültek ki. Móricz András a debreceni szűcs ipartársulat elnöki tisztségét is betöltötte, ö adományozta a Déri Múzeumnak a debreceni szűcs céh néhány dokumentumát: a debreceni szűcsök szegődtető könyvét 1592-ből (Sz. 1908.841.), a debreceni szűcs céh articulisait 1754-ből (Sz. 1908.842.), a debreceni szabók és szűcsök perét rögzítő iratokat, melyek később a Hajdú-Bihar megyei Levéltárba kerültek (IX.27.3.) s a papírból kivágott, remekléshez való 41 DMNA. 164—70. 4. 42 Kresz i. m. 27. 43 Kalapos i. m. G3. 319