A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

Ennek a szedési technikának nagy hátránya volt, hogy a mintasort csak úgy lehetett megismételni, ha az egész szedési, számolási műveletet elölről kezdték. Ezért már a paraszt szövőasszonyok is megtanulták az úgynevezett deszkázás technikáját. Ez abból állt, hogy a szedést magát a nyüst mögött végezték el, de nem a végleges láncfonallal, hanem egy jó erős zsineggel. Amikor a tervezett minta valamennyi keresztszálát befűzték, az első szállal kissé megelmelték a vetőszálakat s ide bedugtak egy kb. 10 cm átmérőjű deszkát s ezzel közvetlenül a nyüstök mögött szétfeszítették a vetőszálakat, amelyek közé most már akár vetélővel is be lehetett dobni a színes keresztszálat. Ezután a deszkát kihúzták s a következő jelzőfonal mellé dugták be. Majd így mentek végig, miközben a jelzőfonalak végig bent maradtak a vetőszálak között, tehát újabb felszedés-számolás nélkül bármikor meg lehetett a mintát ismételni. Sőt szimmetrikus mintáknál elég volt csak a mintának az egyik felét felszedni, mert a másik felét úgy kapták meg, ha fordított sorrendben kezdték a deszkázást. Az egyszer befűzött jelzőfonalak tehát mint valami memóriaegység tárolták a mintát, így azt, vagy annak fordítottját akárhányszor leszőhették. A felszedésnek, forgatásnak vidékünkön is többféle variációját ismerik és alkalmazzák. Különösen két technikára utalnánk még, mindkettő kizárólagosan a bihari falvakban, vagyis Debrecentől délre található. Egyik az úgynevezett göbös technika. Ennek az a lényege, hogy többszörösen összefonott keresztszálat húznak át a lábítóval szétnyitott vetülékszálak közé, majd egy erre a célra készített hosszú tűvel a várt mintának megfelelően felül a pamutszálat kihúzgálják úgy, hogy a kihúzgált részeken kis göbök keletkezzenek. A göböket alkotó szál lehet fehér vagy lehet színes. Megyénkben inkább a fehér göbözést kedvelik, de ritkán színes (piros) is előfordul. A göbözés alkothat összefüggő csíkot vagy különböző geometrikus mintákat. (A göbös szövéstechnikát jelenleg is ismerik Bedőn, Nagylétán, Pocsajban, korábbi időkből vannak adataink Kismarjáról, Gáborjánból, Váncsodról, Berettyóújfaluból. Szintén ismerik a Romániához tartozó Dél-Bihar, különösen a Fekete-Körösvölgy magyar és román falvaiban.) Másik a lyukacsos vagy kihagyásos technika. Ennél a technikánál a ráverő szálak között kisebb-nagyobb helyet kihagynak s a kihagyott felvető szálakat tűbe fűzött pamuttal különböző módon összefűzik. Ha a szálkihagyást többször megismétlik, a vetülékszálakat pedig különböző módon fűzik össze, az így keletkezett lyukak is különböző mintákat adhatnak ki. Ezt a technikát régen különösen vászonból szőtt szoknyák, ingek alsó részének a díszítésénél alkalmazták. Ma főként a Romániához tartozó Dél-Bihar megyei román viseletekben szemlélhető. Nálunk főként abroszok díszítésénél alkalmazzák, ma már elsősorban román nemzetiségű falukban.

52 A szőtt és szedett technikával készült csíkok és apró geometrikus elemek segítségével igen változatos motívumok alakíthatók ki. A motívumok változatossága növelhető a színes ráverő pamutok alkalmazásával, bár megyénk magyar községeiben csak a fehér, piros, kék és a fekete alapszíneket kedvelik. Az utolsó 50 évben fel-felbukkanó más színek (zöld, lila, sárga stb.) is elsősorban a nemzetiségek jelenlétét jelzik, bár kivételesen magyar községekben is többen ezzel fejezték ki újítási szándékaikat. Az elszíneződésben annak is szerepe volt, hogy a háborús években nem mindig kaptak olyan színű pamutot, amilyenre vágytak.

53 A szövés folyamatában pontosan megtervezik az egyes textildarabokat. Ezért pontosan ki kell számítani, hogy hova kerülnek a csíkok és más díszítőelemek. Ha pl. dupla széles abroszt akarnak készíteni, akkor a két részen a csíkoknak pontosan illeszkedni kell. Ezt úgy érik el, hogy szövés közben kis pál52 Bedőn az 1960-as évek elején romániai ismeretségek hatására kezdett felújulni. 53 A szőttesmotívumok és egyéb díszítőeljárások elemzését külön tanulmányban végezzük el. 301