A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni zöldmázas céhremekek
zekas fia volt, apja Katona Márton, nála tanult. 28 Ezen az edényen is a már előbb említett jelenség figyelhető meg, a puritán egyszerűségű díszítményrendszer fokozatos fellazulása. Az edénytest még őrzi a cikkelyekre osztást, de a szigorúan egyszerű díszítés egyre jobban felbomlik. Az egyes mezőket kialakító bordák végén rozettákat találunk az 1808-as edényekhez hasonlóan. A középmezőben az előbb már feltűnt szív alakú keretben helyezte el a fazekas a készítés idejét és a saját nevét, amelyhez nem a domborműves technikát használta, hanem sötétbarna színű írókázással készült. A keret sima, domború szalag, kívülről beütött díszű gombok övezik és hasonló gombokból kialakított virágelemek, alul pedig becsavarodó csigavonallá formálva, levélként zárják le a díszítményt, amely így stilizált virágként fogható fel. Az oldalmezőkben az előbbieknél gazdagabb a gombok elhelyezése, középről két oldalra fokozatosan keskenyő háromszögben épülnek egymásra. Gazdag a nyak díszítése is, a gombsor felett beütött csillagokkal. A kiöntő cső peremén és az edény fülén ismét megtaláljuk a gombdíszítést. Hasonlóan egyszerű volt az 1831-ben készült mesterremek készítőjének nevét feloldani. 29 A H I monogram alapján Hatházi Istvánban találtuk meg a készítőt. 30 Az edény már csak a pontosan kialakult formát őrzi, díszítménye eltér az eddig megismertektől. Nem találjuk rajta a megszokott függőleges irányban tagoló mezőket, az egész felületet összefüggő díszítmény hálózza be. A kissé túlzott gazdagság, túlburjánzás a díszítmény bizonyos fokú szervetlenségét eredményezi. Ezt mutatják a légüres térben elhelyezett levelek, ülő oroszlánok, egyéb díszítő elemek, amelyek esetében néha úgy tűnik, hogy csak azért tette egy bizonyos helyre a mester, hogy egyetlen folt se maradjon üresen a felületen. Az ismert szív alakú domború levélkoszorúban csak a készítő névbetűi láthatók, az évszám kívülre, a keret két oldalára került. A szív közepéről kiinduló kétfelé hajló hullámzó szárra domború tölgyleveleket és makkokat helyezett el a fazekas. Ez az inda ismétlődik meg a nyakrészen is, amelyet alul és felül gombsor díszít. A fülön levélkoszorú fut végig. Figyelemre méltó az ágak közé elhelyezett szembe néző nőalak. 31 Két évvel később, 1833-ban készült a következő fennmaradt mesterremek, 32 amely a P I monogram alapján Pap István fazekas munkájának tekinthető. 3 ' A harmonikus, arányos edény testét ismét az ismert függőleges bordák tagolják. A középső mezőben elhelyezett keret nem szív alakú, hanem széthajló, majd ismét találkozó leveles ágakból alakított, alul csokor és két rozetta zárja le. Az 1825-ös remek sima ovális levelei jelennek meg újra karcolt levélerezettel. A név és az évszám visszakerült a keretbe, alattuk a szintén 1825-ből ismert, profilban 28 Katona Bálint Katona Márton fia, apjánál tanul 1814. május 19—1822. szept. 18. között. Két inas tanult nála, az egyik a fia volt. Valószínűleg az ő műhelyében dolgozott Lengvári Lajos, aki a fazekas ifjúság gyönyörű 1847-es kantáját készítette. Fazekas céh bekebelezési . .. i. m. 11. HBmL. IX. 8. 7. Inasszegődtetés. A tárgy leltári száma: V. 1924. 9. 29 Közölte P. Szalay Emőke: A népi kerámia. Vezető a Déri Múzeum állandó kiállításaihoz (Debrecen, 1978.) 7. kép. Leltári száma: V 1912. 157. 30 Hatházi István először Tarsók Jánosnál (1808) tanult, majd Veres Istvánnál 1823. jún. 22-től. Felszabadult 1826. febr. 5-én. A fazekas céhbe 1831-ben lépett be. 1850-ben szegődtette egyetlen inasát, a fiát, akinek szintén szerepel a neve a fazekas céhben. HBmL. IX. 8. 7. Fazekas céh névsora 11. HBmL. IX. 8. 5. Inasszegődtetés HBmL. IX. 8. 7. Inasszabadítás. 31 Kresz Mária foglalkozott az emberábrázolásos edényekkel. Emberkorsók. Adatok az antropomorf korsók funkcióihoz. NÉ. LIII. 1971. 15—32,. 32 Közölte Takács Béla: i. m. 2. kép. A Református Egyházművészeti Múzeum tulajdona. 33 Pap István Téglási Józsefinél tanult 1823. jún. 20-án írták be, felszabadult 1826. dec. 18-án. Céhbe lépett 1833-ban, abban az évben a harmadik volt. Két inast szegődtetett, de egyiket sem ő szabadította fel. Fazekas céh i. m. 12. HBmL. IX. 7. 211
