A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni zöldmázas céhremekek

Katona Mihály nevű fazekassal, aki ekkor már idős korban volt.

20 A fazekas céhlajstrom megkezdésekor 1769-ben két Katona Mihály, öreg és ifjú megjelöléssel kerül bejegyzésre, tehát apáról s fiúról van szó.

21 Az ifjú Katona Mihály fia ennek az edénynek a készítője,

72 akinek több generációra visszanyúlóan fazekasok voltak az ősei. Ez mindenképpen mesterségbeli kifinomultságot jelent, amint az azonnal szembetűnő a céhremekén, amely teljesen kiérlelt, tökéletes formát mutat. Ez ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy már előtte is készültek ilyen edények Debrecenben. Az edényen a remek voltát igazoló pecsétet a fül alatti nyakrészen találjuk. Az arányos testű korsó díszítése domborműves technikával készült. Az edény öblét a nyaktól kiindulva függőleges bordák osztják hat részre. A füllel szemben levő sávban találjuk a leggazdagabb díszítést, kisméretű szív alakú keretben elhelyezett évszám körül dús 12 szögletű, felülnézetben ábrázolt, rózsákból és tulipánokból összeállított virágdíszítményt. A többi sáv közepén rózsák láthatók kis sima gombokkal körülvéve. A fül alatt kis keretben KM monogram. A sávokat alul vízszintes borda zárja le, majd a függőleges bordákból kiinduló hat ívvel keretezett részekben három-három tulipán. A nyak alsó és felső részét gombsor díszíti. Érdekes a korsó színezése, nem a megszokott zöld, hanem egészen sötét barnás zöld, amelyen a díszítések drappos zöld színezéssel emelkednek ki, ez a színhasználat egyedül áll a debreceni edények között. A következő darabok 1808-ban készültek, csaknem teljesen azonosak, valószínűleg egy kéz munkái. Az évszámon kívül más jelzés nem szerepel az edényeken, így mesterüket nem sikerült eddig megállapítani, mivel 1808-ban 9 mestert jegyeztek be a lajstromba.

23 Mindkét edényen a fül felső kapcsolódása alatti részen találjuk a fazekas céh bélyegét. A karcsú, viszonylag hosszú nyakú edények feltűnően súlyosak. Az edények testét az ismert bordák tagolják hat részre. A középsőben kör alakú domború keretben találjuk az évszámot, a körön kívül kecses hajlású szárakon virágok. A többi mezőben egy függőlegesen futó, beütött csillaggal díszített gombsor a középen kör alakban elhelyezett gombokkal. A nyakrészen és a kiöntő cső peremén hasonlóan domború gombok. A fülön domború csík fut végig, amelyet az egyik edényen háromszög alakban elhelyezett hat gomb zár le, a másikon a csík két csigavonallá válik szét, közöttük kis virág. Az edények díszítésében több elem emlékeztet Katona Mihály remekére. Ilyen pl. az oldalsó mezők függőleges gombsora közepén a kör alakkal. A domborműves virágok csak ezen a három edényen fordulnak elő. Az 1815-ben készült remeken nem találunk ugyan nevet, ennek ellenére 20 HBmL. IV. A. 1011. 1. k. Catalogus in. L. R. С hac Debreceniensi incorporatum de anno 1729. Katona Mihály fazekas volt, gutaütésben nyavalyás. 21 Fazekas bekebelezési névsor i. m. Katona Mihályt 30. helyen, ifj. Katona Mihályt 57-nek jegyezték be, neve mellett 1766. évszámmal, ami valószínűleg azt jelentette, hogy ekkor lépett be a céhbe. 22 Katona ifj. Katona Mihály fia, aki a mesterséget apjánál tanulta, felszabadult 1788-ban. 1793-ban szegődtette az első inast, az utolsót 1822-ben. Ez alatt az idő alatt 13 inas nevét jegyezték be hozzá, de csak öt szabadult fel nála. Ezek között volt a két fia is, akiknek megtalálható a neve a céhtagok névsorában, rajtuk kívül csak egy szerepel ezek között, vagyis inasai közül hárman lettek céhtagok a későbbiekben. HBmL. IX. 8. 5. Az inasok szegődtetési és szabadítási könyve. 23 A fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 1808. Tarsók János, Tóth Mihály, Diószegi Mihály, Téglási József, Nagy Mihály, Bihari Mihály, ifj. Csonka Mihály, Daku Mihály, Kovács István. A két edény nagyfokú hasonlósága ellenére különbségek fedezhetők fel közöttük, különösen figyelemre méltó, hogy az egyik kevésbé ügyes kéz munkájának tűnik. A nagyfokú hasonlóságuk miatt feltételezhető, hogy ha más-más is a készítőjük, de nagyon közel kellett állniuk egymáshoz. Ennek a feltételnek eleget tesz a felsorolt mesterek közül kettő, Tarsók János és Diószegi Mihály, akik mindketten Tarsók Jánosnál tanultak; Tarsók János fia 1790. februártól, felszabadította 1800. jan. 5-én, Diószegi Mihály pedig 1799. május 19-én lépett be, felszabadult 1802. jún. 20-án. Elképzelhető, hogy kettőjük mesterremekéről van szó. Ltsz.: V. 1911. 4. 1—2. 207