A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni zöldmázas céhremekek

itt már 12 mestert említenek, akiknek a remek készítésénél jelen kell lenniük. Ugyancsak ekkor határoznak úgy, hogy a céhbiztosnak is jelen kell lenni a remek pecsételésénél, azaz, amikor a már kikorongozott edényre a céh pecsétjét rányomták.

13 Ezt a pecsétet a XVIII. század végétől kezdődően fennmaradt darabok alapján az edények közül a korsó és kanta formájúakra a nyakrészen, a fül alatt helyezték el. A XIX. század közepén változott meg ez a szokás. 1847-ben készült az első olyan tárgy, amelyen a nyakrészre elöl is ráütötték a pecsétet, míg a hátul levő is megmaradt a szokott helyen. Miután elkészült a remek, a remekelő a céh színe elé vitte és bemutatta. Itt a céhtagok alaposan megvizsgálták. Nagy figyelmet fordítottak a pecsét megvizsgálására, hiszen ez bizonyította, hogy valóban ugyanaz a darab, amelyet lepecsételtek. Ugyanis előfordult, hogy hamis pecsétet fedeztek fel az edényen, mint Kancza István remeklésekor, akinek a „fazokján hamis pecsét volt, ezért be nem vették, hanem azt végezték, hogy készítsen más remeket más látómesterek •előtt."

14 A fazekas céh iratai között kevés feljegyzésben találkozunk remekkel kapcsolatos problémákkal. 1834-ben Kövér János remekjének bemutatásakor egy mester azzal vádolta, hogy nem maga készítette az edényt, ezért 5 ft-ra büntették meg a vádaskodókat.

15 A remekben talált hibákért a készítőnek a hiba nagysága szerint fizetnie kellett. Erre 1835-ben találunk példát, amikor Tőkés István kétszeres hibáért 15 ft-ot fizetett.

16 A remek készítésének kötelezettsége egészen 1860-ig volt érvényben. Ebben az évben jegyezték fel a fazekas céh bekebelezési névsorába, hogy a remek készítése felsőbb rendeletre eltöröltetett.

17 Ennek ellenére a céhéletnek ez a több évszázados szokása továbbra is fennmaradt. A debreceni fazekasok 1869-ben készítették az utolsó remeket. A következő évben maga a fazekas céh is megszűnt, csaknem három évszázados működés után. Ezután fazekas ipartársulatként működött tovább 1922-ig. A debreceni fazekasok termékei között a XVIII. század végéről maradtak fenn a legkorábbi remekek, míg a legkésőbbiek 1869-ben készültek. Alakjukat tekintve legnagyobb részük a jellegzetes kiöntőcsővel ellátott nagyméretű korsó, ún. butykoskorsó, de néhány szélesebb szájú kanta és egy tál is ismeretes. Díszítésük alapján nagyrészük zöldmázas, domborműves, míg a többi vörösbarna mázas színes írókás díszítéssel. A vörösmázas edények ismertetése után a következőkben a zöldmázas céhremekeket mutatom be.

18 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ilyen céhremekek 1790-től kezdődően 1869-ig csaknem egy évszázadon át minden évtizedből ismeretesek, így pontosan nyomon követhetjük ennek a típusnak a változását. Az ismert remekek mind évszámosak és néhány kivételtől eltekintve pontosan mesterhez köthetők. A legkorábbi edény 1790-ben készült, KM jelű mester munkája. Ebben az évben bejegyeztek a fazekas céhbe egy Katona Mihály nevű új mestert, tehát az ő munkájának tekinthetjük ezt az edényt.

19 A Katona család másfél évszázadon keresztül szerepel a debreceni fazekasok között. Legelőször 1729-ben találkozunk 13 Fazekas céhiratok. HBmL IX. 8. 4. 1840. máj. 2. 14 Fazekas céh iratai HBmL. IX. 8. 4. 1839. szept. 14. 15 Fazekas céhiratok HBmL. IX. 8. 4. 1834. jul. 22. 16 Fazekas céhiratok HBmL. IX. 8. 4. 1835. dec. 1. 17 Fazekas céh bekebelezési névsora. DMÁTDGY. I. 1935. 164. 118. 17. 18 P. Szalay Emőke: Vörösmázas debreceni céhremekek. Néprajzi tanulmányok (Debrecen, 1982) 19 A fazekas céh bekebelezési névsora 1796—1922. DMÁTDGY. I. 1935. 164. 118. Katona Mihályt ebben az évben elsőként jegyezték be. A tárgy leltári száma: Sz. 1906. 928. 205