A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Antal Péter: A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítőjog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825–1848)

dotta, hogy az inas engedélye nélkül „a gyaluvasat kitserélgette", s ez okozta a bajt, mert ezen ő „megbosszankodott", s az ott levő kicserélt régi vassal megsértette Veress Jánost. Bíráink ítéletükben pirongatták az alperest, „hogy a mesterség tanulása végett nála levő inassal olyan kegyetlenül bánt", ám mégsem fenyítették testfenyítő büntetéssel, hanem az orvosi, gyógyítási költségek és a sérelmesnek fizetetett fájdalomdíj — összesen 32 Wft

3G — megfizetése jelentette az okozott sérelemokozás szankcióját. Igen érdekes következő esetünk is, amely 1841. év augusztus hó 21. napjáról való.

37 A vád szerint Szabó Dániel ugyancsak asztalosmester inasát, Tóth Sándort augusztus 12-én „egy karikás ostorral kiméletlenül megkínozta". Alperes okát adva e cselekményének, az ítélőszék előtt előadta, hogy ez, mármint a sérelmes inas, „jobbithatatlan rossz fiu", aki mint már más mesterséget is kipróbált, s mint mindenki által tolvajságért elűzött ember került hozzá. Mint megtudjuk, elsőként ,,csizmadia inasnak állott", „azután az asztalos mesterségre adta magát", melynek során első mestere Polgár Dániel, második Haraszti János, majd Kálmán János, később Hamar János, s az alperes előtt Boldizsár András volt. Á jegyzőköny Szabó Dániel szavai által tudósít arról, hogy a megfenyített inas „magát mindenütt rosszul viselte" egyiktől szalonnát, másiktól fát lopott. Boldizsár András a sértett volt mestere ki is jelentete, hogy ő „tudva házi tolvajt házánál nem tart", így került a bolygó fiú „annya esdeklő kérésére" az alperes kezei alá. Ám ahelyett, hogy mesterséget tanult volna, Szabó Dánielnek is csak bosszúságot és szégyent okozott, mivel „a többi inasok pénzét azoknak a persejjéből szüntelen lopkodta", másnak a mester engedélye nélkül „festett asztalos munkákat, s a pénzt mellyet érette kapott eldugta és elvesztegette, ... a Fő Tisztelendő Ur kertje kerítésére felmászott" s onnan gyümölcsöt akart lopni, de ebben megakadályozták, ellenben „siker koronázta" tettét akkor, amikor Tiszteletes Professzor Aranyi István Űr „kemenczéjéből az aszalt gyümölcsöt ki lopta". Tetézte cselekménysorozatát azzal, hogy a mesterétől, az alperes Szabó Dánieltől a „festékeket és festőműszereket" ellopta majd a vásárban „megszokott mesterségét a tolvajságot próbálgatván" egy macskát lopott el, ám azon rajta vesztett, mert tettenérték, és elfogták. Sorolhatnánk még a fiú „pajkos csínytevéseit", ám úgy gondoljuk, hogy az eddig elmondottak is bárkinek nagyfokú bosszúságot okoznának, s így volt ezzel az 1840-es évek elején Szabó Dániel is, aki nem tűrt tovább inasának, s mivel anyja is úgy adta által „mint elvetemedett rosszat, kivel keményen és szigorúan" kell bánni, hát megfenyítette őt. Érdemes felidézni az „alperes" elhangzott szavait, melyet védekezéséül előadott, a következőket mondotta: „Minthogy azért nemtsak másokat hanem engemet is több izbe meg lopott és megkárosított, mint tselédemet, aki különben is jobbulás, és a rossz útról a jobb útra térítés végett adódott volt Czéh Mester Ur közbenjárására kezeim alá, ugy hiszem, hogy midőn illy sok tolvalyságáért, rossz maga viseletéért megfenyítettem, tartozó kötelességemet teljesítettem." Ügy gondoljuk, hogy többet ehhez tenni nem lehet, s a városi fenyítőszék is így láthatta, mert felmentette Szabó Dániel asztalosmestert a vád alól. Mint a mesternek inasa fölött, úgy volt fenyítő joga a gazdának cselédje fölött is. A debreceni gazdák olykor nem ismerve a határt, túlmentek az általános mérték szerint még hathatósnak vélt fenyítéken. Erre példaként szolgálhat két Kábára való cselédlány Gönczi Erzsébet és Gönczi Zsófia 1831. év március hó 5. napjáról

38 származó pere, melyben a perbe állított személyek a gazdájuktól tör35 HBmL Jkv. 127. 1826. április 22. 36 Csupán tájékoztató adatként közöljük, hogy a 32 Wft-os verés meglehetősen drága „szórakozásrak" bizonyult, hiszen az említett összeg korszakunkban egy igásló ára volt. Ugyanakkor a 32 Wft-ot át lehetett váltani 32 db pulykára, 2 db bundára, 3 db sertésre vagy 11 pár csizmára. 37 HBmL Jkv. 239. 1841. augusztus 21. 38 HBmL Jkv. 107. 1831. március 5. 198