A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Antal Péter: A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítőjog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825–1848)

Antal Péter A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítő jog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825—1848) Jelen tanulmány része egy nagyobb terjedelmű munkának, mely a beszámítást kizáró és a büntetést megszüntető okok jogi kategóriáit vizsgálja Debrecen város szorosan értelmezett reformkori büntetőjogában. E munka megírásánál eredendő célként jelentkezett annak a korszakunkban kibontakozó modern törekvésnek a bemutatása, amely akként jellemezhető, hogy az eddig minden időben egyeduralkodónak tekintett objektív tárgyi felelősség hegemóniája megdőlt, s a katedra jogászi, majd később a jogkönyvi magánmunkálatok közvetítésével az ítélkezési gyakorlatban is szerepet kaptak azok az igen összetett és bonyolult szubjektív tényezők, amelyek az igazságszolgáltatási praktikumban mindeddig ismeretlenek voltak. Űj fogalmakkal, valamint az ezek mögött meghúzódó és ezeket kitöltő tartalmakkal kezdtek operálni a törvényekzés letéteményesei, melyek korszakunkra oda hatottak, hogy az egyes cselekmények büntetőjogi minősítésénél már nem csak azt vizsgálták, „hogy formailag, külső megjelenését tekintve létre jött-e bűncselekmény, hanem azt is, hogy az elkövetett cselekményért szubjektíve felelős-e az előttük vádlottként álló személy vagy sem."

1 Korszakunkra a haladás cementálódott jeleként kialakult az a felfogás, hogy büntetés kiszabásának, csak olyan személyekkel szemben lehet helye, akiket a cselekmény elkövetésében egyéni kategóriákként szándékosság, vagy gondatlanság terhelt. így bizonyos esetekben egyes személyek ugyan formailag megvalósították cselekményükkel a büntetendővé nyilvánított, „társadalmi szabványtól eltérő" cselekvőséget, s a tárgyi felelősség oldaláról ezért, mint büntethetők kerültek volna bíráik elé, ám az említett egyéni fogalmak kimunkálása, elfogadása és tudatosulása által, a szubjektumban rejlő különböző körülmények egyes esetekben kizárták azok vétkességét, illetve a büntetőjogi hátrányok alkalmazását, s így az objektíve kilátásba helyezett szankció alkalmazása és tényleges realizálása elmaradt. Ezeket az okokat és körülményeket nevezzük jelen esetben beszámítást kizáró okoknak, amelyek történeti kategóriákként különböző fejlődési fázisokon keresztül jutva, hazánkban a XVIII. század végére, illetve a XIX. század elejére jogirodalmi mefogalmazást nyertek. A beszámítást kizáró okok és körülmények — mint említettük — nagyrésze feltétlenül pozitív eredményként jelentkezett vizsgált korszakunk bírói gyakorlatában. Ugyanakkor meg kell említenünk azt is, hogy a genezis stádiumaiban egyes vizsgálat alá vett intézmények időben, s így természetes körülményként fejlettségben is alatta maradtak a később, új gazdasági-társadalmi szituációban kialakult jogintézményeknek. Ezen az alapon a vizsgálat alá vett kategóriák mindegyike magán viseli kialakulásától determináltan azt a gazdasági-társadalmi közeget, amelyben létrejött, így a XIX. század első harmadára megszilárdult jogelvek a polgáriasuló társadalom elvárásait, s ugyanakkor akaratát tükrözik, illetve tükrözték, míg az 1 Both Ödön: A beszámítást kizáró és a büntetést megszüntető okok Szeged város reformkori büntetőjogában (Acta Jur. et Po. Szeged 1962.) 3. 189