A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - N. Dávid Ildikó: Adatok a debreceni városháza XVIII–XIX. századi építéstörténetéhez

Deputatio azt is hogy ezen városban Salétromos lévén a' Föld, az Ujj Város Házához Zockel köveket kellene a' föld szinén felül szerezni és applicalni hogy a' föld salétromos volta, a Tégla fundamentumot a' föld szinén által ne járhatná és idővel is élne gyengithetné." A tervekhez tartozó költségvetést a debreceniek anyagi lehetőségeikhez mérten túl magasnak találták.

30 Ezért a költségek csökkentésére kérték, hogy az építőanyagokat a város adhassa. Igazolásul mellékelték Szüts István „Tégla Inspector" és E. László János „Építtető Inspector" jelentését, melyekben ezt olvashatjuk:,, A' Nemes Városnak most van kész, ki égetett Téglája ki rakva és kementzékbe 518 000", ,,A' Nemes Város számára általam vett és még az Őszön Vermekbe bé oltott Mész, gondviselésem alatt 700 köbölnél szaporább van.". Az anyagszállításba a város lakóit, az egyszerűbb munkákba pedig a rabokat is be akarták vonni. A munkálatokat még a nyáron szerették volna megkezdeni, hogy a tél beállta előtt az alapok elkészülhessenek. ^ A debreceniek türelmetlensége érthető volt, mert a régi épület már szinte hasznavehetetlenné vált. Ezt mutatja Heine Ferenc 1823-as felmérési rajza,

31 amelyet összevetve a Kováts György által rögzített 1787-es állapottal, látható, mennyit pusztult 35 év alatt a már akkor is rossz állagú épület. Több helyen romba dőlt, lebontották a Tolnai ház északi szárnyát, meg a Tar ház déli toldalékát. (15., 16. kép.) A debreceniek az alaprajzokon az egyes helyiségek funkcióját oly részletességgel elemeztékj mely a városháza életéről is sok mindent elárult. Láthatóan csak a praktikusság szempontjából bírálták a tervet, az épület külső megjelenéséről, a homlokzatokról semmi észrevételük nem volt. Pedig az OL-ban talált alaprajzokhoz két homlokzat is tartozik, valószínűleg mindkét változat eljutott Debrecenbe. Erre utalhat a Deputatio levelének bevezető soraiban „ ... a' két rendbeli leküldött Rajzok ..." említése, s az a tény, hogy a megépült homlokzaton mindkét rajz elemei felefedezhetők. Az első a budai Építészeti Igazgatóságon 1821-ben készült, szintén Franz Kaufmann aláírásával. Az eredeti, három tengelyes középrizalithoz tartozó rajz az épület súlyához mérten elég jellegtelen. A rizalitok a közbenső falszakaszok architektúrájától élesen elütnek, anélkül, hogy karaktert adnának a homlokzatnak. A terv részletei inkább a klasszicizáló késő barokk, mint a klasszicizmus stílusjegyeit mutatják. A főhomlokzat másik terve a bécsi császári és királyi „Hofbaurathe"-ban, 1822-ben készült.

32 (17. kép.) A három tengelyes, hangsúlytalan középrizalitot Bécsben hét axisosra bővítették. A korábbi három rizalit helyett az épületet egyedül a megnövelt középrizalit tagolja, melyet teljesen átfog a timpanon, — méltóságteljessé téve az egyébként elég puritán homlokzatot. A csupán vázlatosan kidolgozott terven a földszintet a boltok kapuinak és ablakainak váltakozó ritmusa tagolja, melyet a középrészben szinte ennek a motívumnak a fordítottja vált fel: az ablakok helyére nagyobb méretű, félköríves záródású, behajtó kapuk kerültek. Az emeleten a díszterem és a két kis tárgyaló egyforma, félköríves záródású ablakait dór pilaszterek választják el egymástól. A három egyenlő hosszúságú részből összetevődő homlokzatot horizontálisan a földszinti övpárkány fogja össze. A szélső falszakaszokat ezen kívül a klasszicizmusban gyakran alkalmazott végigfutó, emeleti könyöklő párkányok tagolják. Az alaprajzot a homlokzat szerint módosították. A teljes lapot nem rajzolták újra, hanem a kifogásolt helyekre papírt ragasztva a változásokat azon ábrázolták. (18. kép.) Mivel a kedvezőbb homlokzati kép érdekében a középrizalitot kiszélesítették, a két szomszédos terem is kicsit megnagyobbodott. Tisztábbá 30 Uo. 1825. 11:5/21. — Az előirányzott teljes összeg 165 253 Ft. 8 1/4 kr. volt. — Uo. 1825. 11:5/20. — a tervekhez tartozó anyagszükségleteket, beépítési területeket közli. 31 OL Kamarai tervek. T 62 №868. 7. 8. 32 Uo. №868. 3. 169