A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története

4. A chirurgusok tartoznak az inasokat a latin nyelvre tanítani, a chirurgiai terminológiát, a helyes írást tanítani a felszabadítás csak a városi orvos jelenlétében történhet. 5. Miután most csak három tagból áll a sebgyógyítók céhe, ezért felkérik a városi chirurgusokat, hogy ők is álljanak be a társaságba, hogy az „orvosló chirurgusok", valamint a város szolgálatában álló „rendes chirurgusokkal" együtt öten legyenek a céhben. 6. A céh elrendeli, hogy a Pesten kiadott „Orvosi Tár" című folyóiratot rendeljék meg és új műszereket vásároljanak a társaság számára. Ez utóbbi rendelkezésre a céhmester megjegyzi: új műszerekre jelenleg szükség nincs, „mert van ugyan a contuberniumnak némely műszere, de mivel a bontzolások és egyéb operatziok főképpen a nemes Város rendes chirurgusaira bizódnak, azok pedig a város műszereivel dolgoznak, a contubemiuméra szükség nincs, de azokat is abból szerezte a contubemium, hogy minden bontzolásért hat konventios forint fizetődött, most például jövedelmekből azoknak meg szerzésére", — miután a boncolásokat nem a céh tagjai végzik, pénz nem áll rendelkezésükre.

37 A nagy múltú debreceni sebgyógyító céh történetének ez volt a záróakkordja. A céh jegyzőkönyve 1845-ig tartalmaz ugyan néhány jelentéktelen adatot a társaság működéséről, azonban a céhrendszer megszűnésével a sebészet, vagy felcserség önálló mesterség lett. 1882-ben öt sebész dolgozott Debrecenben, ebből ketten, mint a tisztiorvos segédei a város alkalmazottai voltak, hárman magánpraxist folytattak és a Debrecenben ez időben működő 24 orvos mellett igyekeztek küzdeni a nyilvánosan ugyan már nem jelentkező, de még mindig meglevő kuruzslás ellen.

38 37 Koll. Kvt. R. 750. b. 84. sz. 38 Debrecen város egyetemes leírása. (Szerk. Zelizy Dániel. Db. 1882) 795—796. 145