A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története

esetleg hét legényt és ugyanennyi inast, akkor legfeljebb összesen harminc borbély és sebgyógyító inast, akkor legfeljebb összesen harminc borbély és sebgyógyító mester, legény és inas dolgozhatott a XVII. század közepén kb. 10— 12 000 lakosú városban. A céh jegyzőkönyve jórészt az inasok beszegődtetését tartalmazza, illetve az első lapokon az inasokkal kapcsolatos szabályokat találjuk. Ezek a rendtartások és a később megújított céhszabályok mind arra látszanak utalni, hogy a borbélyoknak és seb gyógyító mestereknek szinte nem volt egyéb gondjuk, csak az, hogy az inasokat, apródokat kordában tartsák, különböző módon fegyelemre szoktassák. A jegyzőkönyvben levő rendtartások előírják: az inas és apród urának és asszonyának „morgás nélkül" mindenben engedelmeskedjék, állandóan otthon tartózkodjék, ura műhelyét tisztán tartsa. Ha a legény az inast valami rosszra csábítaná, vagy a legény mestere szerszámait eladná, ha barátjának a fejét többször ingyen megmosná, ha a borravalót urának át nem adná, ha a műhelyben valami kárt tenne, ha éjszaka nem aludna otthon, — ezeket és a legkisebb kihágást az inas köteles volt urának „be mondani", csak azt nem, ha a mester az inas jelenlétében becsmérelte a távollevő legényt: „nem szabad ezt az legénynek be sugallani, kiből háborúság történik" — mondja a szabályzat. A legény hasonlóképpen köteles volt az inas kisebb-nagyobb kihágásait jelenteni a mesternek. Az engedetlen inast a céhmester házánál a társai megvesszőzték. Ha az inas gazdája engedelmével aratni ment, keresetének felét át kellett adnia a mesternek, a másik fele az övé lett, „abbul ruhászkodjék" — olvassuk a rendtartásban. Más iparágban sem volt rózsás az inasok, apródok helyzete, de a borbélyoknál ez különösen nehéz volt. A szinte intézményessé tett besúgó rendszer kialakítása nagyon egészségtelenné tette az inas-apród-legény-mester egymáshoz való viszonyát az egyébként egészségüggyel foglalkozó céhben. Nyilván ez a könyörtelen és embertelen élet késztette az inasokat arra, hogy sokan elszökjenek a műhelyből. Ez viszont azt eredményezte, hogy a mesterek az inas beszegődésénél 1673-tól kezdve egészen elképesztő, első olvasásra hihetetlennek' tűnő „kezes" rendszert vezettek be. 1673-ban így jegyzik fel az egyik inas beszegődtetését: „Galgóczi Gergely ur chéh mesterségében szegöldöt be az borbély műnek megh tanulásáért Nagy Harsányi fi Györy János fia Istók, Thury Borbély Andráshoz három esztendeig, az napja Szent György napja, kezes a bal füle". Szent György napja a szabadulás idejét, vagyis 1676. április 24-ét jelzi, de mit jelent a „kezes a bal füle" kifejezés? Csak azt, hogy az inasokat ettől kezdve egy-egy fülük levágásával ijesztgették arra az esetre, ha megszöknének gazdájuktól. Későbbi bejegyzésekben azt olvassuk, hogy személyes kezest is kellett állítani az inas beszegődésekor, ezen kívül 25,— Ft-ot letétbe kellett helyezni a mesternél. Tovább bővül a kezes rendszer a jobb, vagy a bal kézre, egy-egy kéz kisujjára. 1703-ban a Zilahon lakó Szíjgyártó István fiát Ferencet már úgy szegődtették be, hogy kezes volt érte „a füle és az orra" és 25,— Ft. 1737-ig foglalja magába a céh jegyzőkönyve az inasok beszegődtetését és 1728-ban fordul elő utoljára, hogy az inas „bal fülét kötötte le", illetve ajánlotta fel kezesnek. Bár a borbélyok könnyen elvégezhették a szegődtetésekben említett amputálást, semmiképpen nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy csak egyetlen inast is megcsonkítottak volna. Fenyegetésnek szánták ezt a kilátásba helyezett drákói büntetést, de még ez sem akadályozta meg az inast abban, hogy el ne szökjön könyörtelen gazdájától. Az 1700-as évek elején egyre gyakrabban fordul elő az inasok neve mellett ez a bejegyzés: „megszökött", esetleg: „jámborul megszökött". Mindezek mellett a jegyzőkönyv adataiból azt is megállapíthatjuk, hogy az inasok között nagy számban szerepeltek a diákok, református lelkészek fiai, akik a Kollégiumban csak az alsóbb osztályokat végezték el és utána beálltak borbélyinasnak. A sebgyógyításban, a gyógyszerek készítésében egyre jobban előtérbe 135